Gyermekpszichodráma

 2011.07.25. 12:08

Az utóbbi években nagyon megszerettem a pszichodrámát. Ennek egyik elég fontos oka az, hogy én is résztvevő voltam egy önismereti csoportban, és azt gondolom, hogy sokat adott nekem. Pár héttel ezelőtt ért véget a 250 órás csoport, és azt kell, hogy mondjam, hiányzik. Egyrészt sokat lehet fejlődni attól, hogy csoportos módszer, hogy magához a csoporttagokhoz is kötődök, és -ahogy sok okos pszichológus emlegette már régen is-, az együttes élmény, a közösség ad még valami pluszt az egész folyamathoz.

Nem csak felnőttek számára működik ez a lehetőség, hanem gyerekeknek is. Dramatikus elemeket folyamatosan használunk terápiás és személyiségfejlesztő csoportokban, de közel áll hozzám a hivatalosan is pszichodráma csoportnak nevezett foglalkozás. De milyen is ez?

A pszichodráma Moreno nevéhez kapcsolódik. Elméletekbe nem is szeretnék belemenni, inkább csak annyit, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a spontaneitásra. Így a drámák felépítése nem tanulási folyamat (mint egy színjátszó/dráma csoporton), hanem a pillanat alakítja, Így lehetséges, hogy megjelennek belső konfliktusaink, elakadásaink a játékban. Sokszor előfordul, hogy elvont jelenségeket jelenítenek meg (szerepeket, hozzánk közel álló tényezőket, akadályokat), amik mind megszemélyesítve vannak jelen. Illetve személyes kapcsolatok, családrendszerek is előkerülnek, amelyeken folyamatosan változtatnak is.

A gyermekpszichodráma természetesen különbözik a felnőtt pszichodrámától. Először is nincs benne olyan fajta megbeszélés, mint a felnőtteknél. A gyerekek nem reflektálnak magukra és egymásra. Sokkal nagyobb hangsúly van  a mese megalkotásán és az eljátszáson. Így lehetséges, hogy megjelenítik ők is a problémájukat, és abban vannak jelen, kipróbálva különböző szerepeket. A vezetők szintén részt vesznek a folyamatban, így nem irányítóként, de mégis moderálják, segítik a mese menetét. Természetes -ugyanúgy, mint a meseterápiában-, itt is szimbolikusan jelennek meg az elakadások, de az eljátszással, a változtatás lehetőségével felszabadulnak olyan feszültségek, amik a gyógyulás útjában állnak.

Hogyan is nézhet ki egy ilyen csoport?
Körülbelül egy órát vesz igénybe egy alkalom, ami persze kitolódik, ha a mese nem fejeződik be addig. Másfél óránál biztosan nem több óvodás és alsós gyerekeknél. Az is fontos, hogy ne legyenek nagyon sokan, bár ez a korosztálytól is függ. Iskolás korúaknál már tíz fő körül is lehetnek, óvodában inkább hat-nyolc gyerek ideális egy csoportban. Így mindenki aktív résztvevő, mindenkire jut elég figyelem, mégis csoportként működik.

A foglalkozás elején mindig kell egy kis idő, ami a ráhangolódásról szól. Itt kicsit eltávolodhatnak a valóságtól, és beléphetnek ebbe a képzelt térbe, a belső világukkal. Ennél a bevezető résznél többnyire rajzolás, zenélés, mesélés történik, így kreativitásuk is elkezd mobilizálódni. Így jutnak el a meseírás szakaszába. Olyan is előfordul, hogy egy gyereknek a történetét jelenítik meg, de éppenséggel közöset is írhatnak. Ez az adott helyzettől, hangulattól is függ. Ha megegyeztek mindenben (történet, szerepek), akkor jöhet az átváltozás. Jelmezekkel segítik az azonosulást a választott szereplővel, így könnyebb beleélni magukat, "valóságosabb" az átváltozás. A történet egy egyezményes jellel (gyakran egy gong hang) kezdődik és ér véget. Közben pedig rájuk van bízva a játék.a vezetők csak segítik, de nem irányítják, mint ahogy azt korábban már említettem. Így lehetséges, hogy kicsit az idővel rugalmasabban kell bánni. A történet végén mindenki leveszi a jelmezét, leveszi a szerepét is. Így kerülnek vissza a valóságba.

A pszichodrámával jól fejleszthető a társas készség, empátia, rugalmas gondolkodás, kreativitás, érzelemkifejezés. Ezekre nem csak abban az esetben van szükség, ha a gyereknek valami problémája van. Persze sok esetben terápiásan használják, hogy traumát dolgozzanak fel, impulzivitását kezeljék, szorongásait csökkentsék, stb., de problémamentes gyerekeknek is sokat adhat, sokat fejlődhetnek általa. Hiszen a fenti készségekre mindenkinek szüksége van, konfliktusokat mindenkinek meg kell tanulnia kezelni, így ettől csak többek lehetnek, nem kevesebbek.

Címkék: mese pszichodráma trauma kreativitás impulzivitás feszültségoldás konfliktuskezelés spontaneitás érzelemkifejezés csoport terápia szociális kompetenciák együttes élmény

A bejegyzés trackback címe:

https://gyermekmosoly.blog.hu/api/trackback/id/tr323095860

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Pszi-fóbia 2011.08.05. 08:25:18

Ki-ki biztosan talál olyan embert az ismeretségi körében, aki a külső szemlélő számára pszichológiai segítségre szorulna, mégsem lehet rávenni, hogy igénybe vegyen ilyesmit. Talán még sértésnek is veszi az ajánlatot, mintha az legalábbis a lehülyézésév...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása