A mai napon egy esettanulmányt kellett írnom egy gyerekről, és beleütköztem egy olyan problémába, ami súlyos következményekkel járhat, mégis elég gyakran előfordul a családok életében. Már említettem egy korábbi bejegyzésben is, kicsit speciálisabb kontextusban, az örökbefogadás körül (http://gyermekmosoly.wordpress.com/2011/08/06/az-orokbefogadasrol-titkok-nelkul), de úgy gondolom, hogy megér egy külön misét is. Hiszen apróságnak tűnik, mégis nagyon romboló hatással tud lenni. A címből gondolom nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy a titokról van szó.

Az esettanulmány írása közben eszembe jutott egyre több szupervízión hallott eset, melyeket pszichológus kollegák meséltek el. Így nagyon jól tudom, hogy egy titok jelenléte sok tünetet okozhat. A gyerek személyiségétől függ, hogy éppen magatartásbeli problémák, szorongás, testi betegség, bepisilés, vagy más tünet formájában jelenik meg, de az biztos, hogy valamilyen formában jelezni fogja, hogy valami kimondásra szorul. azt hiszem az is elmondható, hogy teljesen mindegy, mi az a dolog, amit rejtegetni próbál a szülő páros, a család. Gyakran egy haláleset van a háttérben. temetés, erőszakos cselekedet, magzat elvesztése, örökbefogadás, válás, szerelmi viszony, homoszexualitás. Azt hiszem a végtelenségig lehetne sorolni a területeket, amiket el akarnak hallgatni. de miért is okoz problémát?

A legfontosabb tényező tulajdonképpen maga a gyerek. Ugyanis nekik van valami csodás szenzoruk, amivel érzik, értik a felnőtteket, a világot. Persze ezt a maguk kis világában, de minden gyerekre jellemző, hogy megérzi, mi történik körülötte, képes értelmezni az érzelmeket. Biztosan látták már, hogyan "beszél" egy anya csecsemő gyermekéhez, és hogyan "válaszol" rá a kicsi. Értelmi szintje nem olyan, hogy megértené, szavakkal mit mond az édesanyja, gondozója, mégis a gyerek tudja, mit közvetítenek felé. Hiszen a "gyerekek kicsik, de nem hülyék!". Ezzel az érzékenységgel a világ egy más szintjét értik, de vajon kevésbé fontos ez a része? Így fejlődik érzelmi intelligenciájuk, empátiájuk, s válnak később olyan felnőtté, akik nem csak intelligensek, de érzelmekben gazdagok. De ennek van egy negatív oldala is. Mármint a felnőttek szempontjából kicsit bonyolítja a helyzetet, ugyanis azt is értik a gyerekek, ha negatív érzelem van a levegőben. Érzik a feszültséget, a haragot, a bizonytalanságot, a félelmet. Így válhat a titok ismertté a gyerekek számára. Lehet, hogy a konkrét titkot nem fogják tudni, de annak érzelmi színezetét abszolút átélik, elszenvedik. Mellesleg az esetek nagy százalékában magáról a titokról is tudnak már.

Azt már végig néztük, hogy miért élik át a gyerekek a feszültséget, hogyan értik meg a ki nem mondott titkot. De miért is baj, hogy érzik a negatív érzéseket. Hiszen úgyis kénytelenek lesznek felnőttként átélni mind a feszültséget, mind a félelmet, stb. De nagyon fontos, hogy mit is tanulnak meg gyerekkorukban. Ahogyan itt viszonyulnak az érzelmekhez, ahogy a szüleik megoldják, vagy nem vesznek róla tudomást, azt fogják elsajátítani. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy a ki nem mondott feszültség csak halmozódik, egyre több feszültséget okoz, majd kirobban valamilyen formában. Így - nagy felelősség igaz-, de valahogy beszélni kell a gyerekekkel ezekről.

Remélem nem úgy tűnt az eddigiekből, hogy a gyerekeket úgy kezelem, mint a felnőtteket. Nagyon is figyelembe kell venni az ő szintjüket, s kisgyerekkorban nagyobb a különbség a korosztályok között, mint akár serdülőknél, akár felnőtteknél. Mindent úgy kell tálalni nekik, hogy azt meg tudják emészteni. Sokszor nagyon egyszerű velük, mert nem is kérdeznek. Két-három évesen biztos, hogy egy egyszerűbb választ is elfogadnak, míg 7 évesen már rákérdeznek a részletekre is. Önöknek kell tudniuk, hogy mennyi tartozik rájuk. Nem a részletesség a cél, hanem az érzelmi színezet, amit megértenek. Egy halálesetnél lehet, hogy nem kell elmondani, pontosan mi is történt. Ha erőszakos cselekedetről van szó, eleinte elég lehet az, hogy "rossz dolog történt", vagy "bántották őt". Az évek során persze egyre több dologra fognak rákérdezni, de ha tudják, hogy lehet, tudják, hogy nyílt a dolog, képesek úgy kérdezni, hogy ne kelljen túl sokat mondani. Fontos, hogy bízzanak az ösztöneikben, hangolódjanak rá gyermekeikre, és tudni fogják, mit lehet tenni, mennyit lehet megosztani. Sokszor csak annyira van szükség, hogy megnyíljanak előttük, elmondják, hogy Önöknek is fájdalmas, nehéz ez a helyzet, és a gyerekek megértőek lesznek. Támaszt tudnak nyújtani egymásnak.

Ha mégis úgy döntenek, hogy eltitkolnak valamit, számolni kell gyermekük testi, vagy pszichés megbetegedésével. Egyrészt a folyamatos bűntudat, ki nem mondott feszültség miatt, másrészt a düh miatt, amit akkor élnek meg, mikor -igaz késve, de- kiderül az igazság. Eleinte lehet, hogy csak egy kisebb izgatottságot, zárkózottságot éreznek gyermekükön, de hosszútávon sokféle tünet formájában megjelenhet. Egy idő után annyira is súlyosbodhat, hogy szakember segítsége nélkül nem tudják megoldani. Egy ki nem mondott haláleset még akár felnőttként is általános szorongást, halálfélelmet okozhat, vagy egy megerőszakolással kapcsolatos információ eltitkolása később a férfiaktól való félelembe, vagy ellenkezőjébe csaphat át. Minél tovább vannak jelen ezek a mérgező érzések, nem őszinte kapcsolatok, annál nehezebb kilépni belőle, visszafordítani a tüneteket. Így inkább azt javaslom, hogy ne titkolózzanak, hisz "minden titok világosságra kerül". Jobb megelőzni a problémát. Ha pedig nehéz erről a bizonyos témáról beszélni, kérjenek segítséget, támogatást. Nem kell egyedül benne lenni ebben a feladatban!