Az utóbbi időben szeretek meséket olvasni...újra. Bár ha az igazat megvallom, jelen pillanatban a Gyűrűk Urát olvasom, nem népmesét. De ma mégis egy mesét szeretnék ajánlani, amit korábban olvastam, és most újra elém került. Gerlinde Ortner Gyógyító mesék című könyvében található, melyből már korábban is idéztem.

A mesét rendetlen gyermekeknek ajánlja a szerző, remélve, hogy lehet rájuk hatni a kiabáláson kívül. Hiszen a mesék szimbolikusan szólnak a gyerekekhez -és felnőttekhez. Így sokszor a kedves szóval elmondott, meghitt hangulatú esti meséléskor hallott mesével lehet elérni azt a viselkedést, amit napközben szeretnénk megtanítani.

A mese címe: Veronika Összevisszaországban

"A dzseki gyűrötten hever a széken, a tornazsák a padlón, a cipők szanaszét szórva az előszobában, a játékok egy része az ágyban, a többi a nappali szobában, sőt jut belőlük a konyhába is!

- Csinálj végre rendet!- szól mérgesen anya.- Rakd el a holmidat! Az ember mindenütt a te dolgaidba botlik, mert mindent széthagysz!Éppen elég dolgom van, nem fogok utánad pakolni. Tűrhetetlen ez a rendetlenség!Hányszor mondjam?Légy már egy kicsit tekintettel rám is!
Veronika nem érti, mit akar anya. Szerinte elpakolni butaság, és teljesen fölösleges. "Minek mindent elrakni, amikor holnap megint szükségem lesz a holmimra? Különben is, rendet csinálni szörnyen unalmas! Semmi kedvem elpakolni. Van nekem fontosabb dolgom is. Én nem akarok rendes lenni!"

És anya többnyire maga teszi a helyére Veronika játékait, amikor már nagyon megelégeli a szörnyű rendetlenséget.
Egy szép napon, amikor Veronika megint nem akar rendet csinálni, különös dolog történik. Valaki vihog!

-Hihihihi! Végre valakinek ugyanaz a véleménye, mint nekünk! Nagyszerűen illenél közénk! Gyere velünk Összevisszaországba, ahol mindig minden rendetlen!- szól egy kócos kis pacuha.
A pacuhák a Föld legrendetlenebb lakói. Összevisszaországban élnek, a világ végén, ahová nem megy vonat, ahová nem visz hajó, sőt még a repülőgép sem talál oda.

Veronika menten felkapta a fejét.
-Igazán? Elvisztek Összevisszaországba? Igaz, hogy ott nem muszáj mindig rendet rakni? Hogy az ember szanaszét hagyhatja a holmiját?
-Hát persze!- vágja rá büszkén Pacuha.- Gyere csak, majd meglátod tulajdon szemeddel, ha nekünk nem hiszel!
Veronika nem sokat tétovázik, hiszen nagyon kíváncsi Összevisszaországra. A pacuhák szélsebesen elrepítik birodalmukba.

Összevisszaországban nem nő a réten virág, nincsenek játszóterek, de még közlekedési lámpák sem. A réten üres konzervdobozok hevernek, a játszóterek helyén maszatos földhányás, törött játékszerek. Közlekedési lámpára azért nincs szükség, mert az autók, motorok, kerékpárok össze-vissza cikáznak, ahogy a vezetők kedve tartja.

- Hoppá!-kiált fel Pacuha. Vigyázz! Nézd, hogy hová lépsz!
Veronika észre veszi, hogy a járdán csupa szemét hever. Ha valakinek nincs már szüksége valamire, egyszerűen kidobja az utcára.
- Megérkeztünk-áll meg Pacuha.-Itt lakom.

Veronika belép, de -puff- a következő pillanatban orra bukik.
-Juj!Mi ez?- A borsófőzelékkel teli fazék a lépcsőn állt, abba botlott bele. AY főzelék kiömlött Pacuha lába elé. Ő meg belelép, és széttapossa a borsószemeket.
-Annyi baj legyen!-mondja.-Legfeljebb borsópürét vacsorázunk! Segíts, légy szíves, hozz tányérokat a konyhából.

Veronika kinyitja a konyhaszekrényt. De tányérok helyett egy barna cipőt talál benne, egy alsónadrágot, egy üres fogkrémes tubust meg egy fej nélküli játék macit.
"Pfuj! Milyen rémes rendetlenség!"- gondolja Veronika. Mivel azonban ő se szeret rendet rakni, inkább semmit sem szól, hanem tovább keresi a tányérokat. Végre! A fürdőkádban, szétszórt játék kártyák, szakadt füzetek és néhány játék autó társaságában hever két elmosatlan tányér.
- Ilyenből nem vagyok hajlandó enni! Undorító ez a rendetlenség!- Veronika gyorsan kiszed mindent a fürdőkádból, elmossa a két tányért, és ...igen, igen, de hova tegye? Az asztalon egy csomó színes ceruza hever, mellette rajzlap, rágógumipapír és egy félig elszopogatott nyalóka, amely ráragadt egy kirakós játék szétszórt darabjaira. 

Veronika gyorsan rendet rak az asztalon is. 
-Hé! Hát te mit művelsz? Nem tudod, hogy Összevisszaországban tilos rendet tartani? Azt hittem, tetszik majd neked itt minálunk, hiszen te se szereted elrakni a holmidat- csóválja Pacuha a fejét.
- Nem is!- mondja zavartan Veronika.- De ez a rendetlenség már nekem is sok. A szüleim mindig olyan szép rendet csinálnak. Én nem szeretem helyre tenni a holmimat, a szüleim szoktak elpakolni utánam. Én a rendrakáshoz túl kényelmes vagyok. De itt akkora a rendetlenség, hogy semmit sem lehet megtalálni!És minden olyan piszkos!
-Szamárság!- mérgelődik Pacuha.- Rendet rakni ostobaság. Kár azzal fecsérelni az időnket. Most együnk gyorsan, aztán kezdhetünk végre játszani.
Veronika feledi újdonsült rendszeretetét.  

-Jó! Ne pocsékoljuk az időt takarításra. Mit játszunk?
-Van egy csomó babaházam, azokból várost építhetünk, utcákkal, azokon meg majd az autóim közlekednek- ajánlja Pacuha. -Jó lesz? Nahát, hová lettek a babaházak? Gyere, Veronika, segíts megkeresni.

Benéznek a szekrénybe, bekukkantanak minden egyes fiókba, bemásznak az ágy alá, még a kamrában is keresgélnek, de nem találnak mást, csak a kirakós játék néhány darabját, egy pár legóalkatrészt, egy mesekönyv kitépett lapjait, meg különböző nagyságú játék autók egy-egy kerekét.

-Ide nézz!- örvendezik Pacuha.- Találtam az ágyban egy barna cipőt!
-A párja a konyhaszekrényben van- jegyzi meg dühösen Veronika.- De hol lehetnek a babaházak? Hogy lehet ilyen disznóólban bármit megtalálni?

Veronika elfárad a hosszú, eredménytelen kutatásban, és már a játéktól is elment a kedve. Inkább lefeküdne, de mindjárt ki is ugrik az ágyból.
-Au! Valami megszúrt!
Pacuha utánanéz, mi lehet az -és előhúz egy villát. Veronika most már végképp elcsügged, és mérgesen gondolja:
"Semmi értelme, hogy nem kell rendet rakni, ha az embernek még sincs ideje játékra, mert semmit sem talál meg. Egyáltalán nem tetszik nekem ez az összevisszaság! Hol keresztül esem valamin, hol megszúr az ágyban a villa. Bárcsak tudnék valami trükköt, amivel pillanatok alatt, jókedvűen tisztaságot lehet varázsolni!"

Másnap reggel Veronikának nagyszerű ötlete támad. 
-Ébredj Pacuha!- kiáltja el magát. -Már tudom, hogyan játszhatunk és tarthatunk rendet egyszerre!
Pacuha az asztalterítővel takarózott, mert nem talált ágyneműt. Párnának a pulóverét gyömöszölte a feje alá. Rosszul aludt, és rosszkedvűen ébred.
-Hagyj békén! Tudd meg, hogy Összevisszaországban nincs rend, nincs takarítás, se kicsi, se nagy. De hiszen tudod magad is.
-Ugyan, kelj már fel!- kérleli Veronika.- Csak játszani fogjuk a rendrakást!
Sokáig tart, mire Pacuha megtalálja a lakás különböző helyiségeiben szétszórt ruhadarabjait, és végre felöltözik. Veronika már türelmetlen.
-Látod, mennyi időt fecsérelsz el? Ilyen rendetlenségben nem csoda, ha nem találod, amire szükséged van. A sok keresgélés miatt nem lesz időnk játszani!
Mondhatom, nagyon nem tetszik nekem ez a ti Összevisszaországotok! Csúnya, barátságtalan, és rém unalmas!

Pacuha persze megsértődik, de szíve mélyén igazat ad Veronikának. Ő ugyan már hozzászokott a rendetlenséghez, de belátja, hogy épp emiatt nem tud rendesen játszani, hiszen vagy tönkremennek a játékok, vagy úgy elbújnak, hogy rájuk se lehet találni.
- Felőlem!- vonja meg a vállát.- Na mutasd, hogy megy a takarítójáték!

Veronika örül a válasznak, és mindjárt el is mondja a teendőket:
- Mindent összegyűjtünk, ami szanaszét hever a lakásban. Idehordjuk az egészet a sarokba. Akkor te lassan húszig számolsz. Azalatt én, amilyen gyorsan csak telik tőlem, minél több holmit a helyére rakok. Aztán rajtam a sor: én számolok húszig, és te pakolsz szélsebesen. Aki több holmit takarított el, az nyer.

Pacuhának tetszik a játék.
-Hiszen ez olyan, mint a versenyfutás! Na jó, kezdhetjük. Először tehát összegyűjtünk mindent, ami szanaszát hever. Tehát: elkészülni, vigyáz- rajt!
Pacuha és Veronika végigszáguld a lakáson, és villámgyorsan hegyet épít az imént még széjjelszórt holmikból. Közben az elkeveredett babaházakat is megtalálják!

Most következik a játék második része.
Pacuha számolni kezd:
-Egy, kettő, három...
Veronika mindenáron nyerni akar, és igyekszik minél több holmit a helyére rakni.
A hegy már jócskán leapadt, mire Pacuha elkiáltja magát, hogy:
-Húsz!

Most csere következik: Veronika számol, Pacuha pakol. Csakohogy neki sokkal lassabban megy a rámolás, mint Veronikának. Veronka a győztes!
-Bravó! Nem is tudtam, hogy rendet rakni ilyen jó mul atság! De legközelebb én nyerek! Milyen gyorsan ment a rendrakás! Bőven van még időnk, hogy mást is játsszunk!- állapította meg elégedetten Pacuha.

-Játsszunk most a babaházakkal meg az autókkal, ahogyan már tegnap is szeretted volna- mondja Veronka.- Most már mindent megtaláltunk. Kezdhetjük is!
Jó idejig vidáman játszanak, utána pedig helyre rakják valamennyi játékot.
- Így biztonságban vannak, nem veszhetnek el, és nem is fognak elromlani. Ha pedig holnap mást akarunk játszani, nem lesznek útban- mondja Veronka.
Azért egyet-mást még kint felejtenek. Nosza, gyorsan még egy forduló takarítójáték, és kész a rend.
-Soha még Összevisszaországban ennyit nem tudtam játszani -ámul Pacuha.- Úgy tűnik, mégiscsak jobb rendet tartani. De furcsa! Sose gondoltam volna!

Veronkának vissza kell térnie szüleihez. Örül, hogy hátat fordíthat a csúnya, piszkos Összevisszaországnak. Amikor hazaér, boldog, hogy szép mezőket lát, amelyek virágokkal vannak tele, nem pedig üres konzervdobozokkal. A játszótereken is milyen szép a hinta, a csúszda, nagyszerű, hogy nem hevernek törött játékok szanaszét! A járdán sincsenek limlomok, nem botlik meg semmiben. És mikor a közlekedési lámpa zöldet mutat, Veronka nyugodtan átmehet a túlsó oldalra.

"Milyen nagyszerű minden, ha rend van! Régebben ez fel sem tűnt nekem" -gondolja elégedetten.
És az otthona is milyen takaros! Furcsa. Veronka egyszeriben jól érzi magát a rendes lakásban. Elmeséli szüleinek, milyen csúf az az Összevisszaország, és azt is elmondja, milyen remek játékot találtak ki Pacuhával.
-Ezt néha itthon is játszhatjuk!- mondja anya.- Jó ötlet! Persze nem kell mindig mindent abba a szempillantásban elrakni. A rendet sem jó túlzásba vinni. De ha mindent öröké szanaszét hagynánk, hamarosan olyanok lennénk, mint a pacuhák. CMagad is tapasztaltad, milyen kellemetlen lehet a rendetlenség. Nos, esténként néha mi is játszhatunk takarítójátékot. Jó lesz?
- De még mennyire!- kiáltja Veronka.- Mit kapok, ha én nyerek?
- Ha valamennyien igyekszünk rendet tartani -mosolyog apa-, mindannyian nyerünk, mégpedig időt. Sok időt! És anyának végre nem kell utánad elpakolni. Mit szólnál, ha felolvasnék neked egy mesét? Megfelel nyereménynek?
-Nagyon is!- örvendezik Veronka. - Biztosan én fogok a legtöbbször győzni, mert ezentúl mindig rendet tartok majd a szobámban, és semmit sem hagyok szanaszét! Br!! Rosszul leszek, ha csak eszembe jut az az Összevisszaország! Nem szeretnék pacuha lenni!"

Remélem mindannyian a végére értek, és jó meseolvasást kívánok Önöknek!