A gyerekek fejlődésével kapcsolatosan egy dologban minden szülő egyet szokott érteni: A serdülőkor a legnehezebb és legkonfliktusosabb időszak. Egymástól, szakemberektől, tanároktól vagy saját szüleiktől kérdezik, hogy mit tegyenek ezzel a tinivel, nem lehet jó útra téríteni: csúnyán beszél, lóg, veszélyes dolgokat csinál, tiszteletlen a szüleivel és más felnőttekkel, elhanyagolja a tanulást, csak bandázni akar…Azt hiszem, sokáig lehetne sorolni a tinik „bűneit”. De vajon miért ennyire nehéz ez az időszak?
A serdülőkor azaz időszak, amikor a legtöbb változás történik egy ember életében. Próbáljuk megvizsgálni, miért is lehet a serdülő számára nehéz ez az időszak: önállóság és felelősségvállalás területén egyre többet, őt sokszor hirtelen sokat várnak el tőlük. Kikerülnek a gyerekszerepből, de még nem felnőttek. Egyszerre kívánt és rettegett dolog a felnőttség. Érzik –még ha nem is ezt mondják, vagy mutatják-, hogy még nem érettek a teljesen önálló életre, de mégis el kell jutniuk oda nagyon hamar. A szüleik nélkül akarnak lenni, hogy mindenben önmaguk dönthessenek, de közben ijesztő, hogy egyedül kell csinálniuk, egyedül felelősek az életükért. Mindeközben az összes korábbi fejlődési szakasz eredményei megkérdőjeleződnek, minden, ami fontos volt, most átértékelődik. Keresik önmagukat, keresik identitásukat, és mindeközben az érettségiig, pályaválasztásig, teljes önállósodásig el kell jutniuk. Ehhez hozzáadódik a hormonális változás, a nemi szerepek megismerése, elsajátítása, párkapcsolat, szexualitás. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi időben egyre korábbra tehető a tini korszak. A „rohanó világban”, ahol hamarabb kapunk fényképet a facebook-on egy eseményről, minthogy felhívjon az illető egy személyes találkozó megbeszélésére; ahol a fiatalok mindenkivel, mégis senkivel nincsenek kapcsolatban; ahol a családokból sok sérülést visznek tovább a gyerekek, így irreális az elképzelésük párkapcsolatokról, kapcsolatokról, szexualitásról; ahol a serdülők talán annyira felvilágosultak, hogy már veszélyben vannak, a 10-12 évesek is már jogosnak tartják a serdülést, viselkedésükben akár hasonlóak, míg érzelmileg még egyáltalán nem ez lenne a „dolguk”. Mégis mit tegyen egy szülő? Ennyire lehetetlen ráhangolódni a tinikre, serdülőkre?
Tulajdonképpen nem lehet a serdülőkkel szülőként bírni. Hiszen ez a feladata, hogy kifejlessze az önálló önmagát. Ehhez a szülő az, akiről le kell válnia. A szülő az, aki az értékeket, a mintát adja ehhez. Azok az értékek, hozzáállások, attitűdök, személyiségjegyek, amik a szülőknél megvannak, hatni fognak a serdülőkre. De nem akkor. Korábban már beléjük táplálták, és a későbbiekben át tudják majd gondolni. De a serdülőkorban annyit tesznek, hogy megkérdőjeleznek régi, bevált, fontos dolgokat, és kipróbálnak új, érdekes, akár veszélyes dolgokat. A serdülővel teljesen kijönni nem lehet, főképp egy szülőnek, hiszen pont azt kérdőjelezi meg, ami maga a szülő. Közben folyton változik, hogy milyen hangulatban van, milyen a hozzáállása, amihez a serdülő önmaga sem tud alkalmazkodni.
A cikk ezen pontjáig ha eljutottak, úgy érezhetik, hogy akkor semmi értelme erről beszélni, ha ezt csak túlélni lehet, nincs lehetőség jól kijönni. Szerencsére nem teljesen ez a helyzet. Nagyon sokat tud segíteni, ha bizonyos dolgokra figyelnek. Ezzel nem a konfliktusokat lehet megúszni, hanem a serdülőt lehet abban segíteni, hogy eljusson az önállóságig, hogy utána visszataláljon a szüleihez, de már önálló felnőttként. Ahhoz, hogy az értékeke megmaradjanak, hogy a kapcsolat jó maradjon, el kell engedni őket, hogy kipróbálják, kik is valójában, és a saját döntésük lehessen újra a családi kötelék értékelése. De ez nem elvárható aktuálisan a konfliktus időszakában. Majd huszonévesen tudnak erről elmélkedni, utólag.
Mit is érdemes tennie egy szülőnek?
Először is fokozatosan várjon el önállóságot gyermekétől. Legyen különbség egy 10, egy 12 éves, egy 16 éves és egy 17-18 éves elvárásai, lehetőségei között. Persze a legjobb, ha már óvodától megvannak a maga feladatai, de az iskolában már mindenféleképpen szükséges, hogy bizonyos –kisebb- dolgokban felelősséget vállaljon, és önálló döntéseket hozhasson. Így juthat el, például a „piros-vagy zöld nadrágot húzzak”-tól először odáig, hogy egyedül öltözik, egyedül kiválasztja, hogy évszaknak megfelelően öltözzön, majd az iskolába-buliba illő, nem túl kihívó, mégis a nemiséget vállaló, igényes öltözködésig. Ha korábban nem kellett döntenie, akkor serdülőkorban nagy zűrbe kerülhet, ahol a kortársak nagyon befolyásolóak. Amit még tehet a szülő, hogy meghagyja a serdülőnek a magánéletét, és titkait. A kortársak, a szerelmek, a tanárokkal szembeni ellenállások egy bizonyos szintig szükségesek ebben a korban, hogy megharcolják maguk kis világát egyedül. Ha ebbe erőszakosan behatolnak, nem fogják a segítséget kérni, mikor lenne kérdésük. Engedjék, hogy ők kezdeményezzenek, Önök pedig tartsák fenn a lehetőséget, hogy bármikor megnyílhassanak (egy kellemes vacsora, egy közös nyugodt program, stb.). Emellett azért fontos azt is látni, hogy a serdülők még nem felnőttek. A szabályokat, kereteket meg kell tartani, hiszen felelősséggel tartoznak gyermekükért. Sokszor ezt az „utállak anya, utállak apa” kiabálások közepette is be kell tartani. Lehet partnerként kezelni a serdülőt, de nem mindent megengedni, mert az nagyon nagy félelemmel jár nekik is legbelül, hiszen még bizonytalanok, félnek a nagyvilágtól. Persze ezt sosem fogják mondani!
Amire fontos figyelni: amíg az kortársakkal barátkozik, és megválasztja barátait, nincs nagy baj. De vegyék komoly jelzésnek, ha elmagányosodnak, a gép előtt ülnek egész nap, vagy magukat veszélybe sodorják szélsőségesen, vagdossák magukat, vagy evési problémáik vannak, vagy öngyilkossági gondolatok jelennek meg. Ilyen esetekben keressenek pszichológust, hogy a probléma gyökerét megkeressék.