Minden gyermek –és ezáltal szülő- életében van olyan nap, vagy időszak, mikor az alvás, az éjszaka nem annyira gördülékeny, nem valami nyugodt. Ilyenkor talán felelevenednek a csecsemőkori rendszeres éjszakai felkelések, a hosszas sírások, és talán a feszültség, aggódás, fáradság is. Főképp az óvodás korban, de akár iskoláskor idején is kísérhetik rémálmok a gyermekek éjszakáját. Ilyenkor elképzelhető, hogy kiabálva, sírva ébrednek, és elmondják, rosszat álmodtak, de megeshet olyan is, hogy csak feszülten, izgatottan, akár sírva ébrednek, de nem tudnak beszámolni, mi is történt. A szülők első reakciója sok esetben az ijedség, hogy mi lehet gyermekükkel, vagy hogyan tudnák megnyugtatni, illetve vajon miért kísérik rémálmok gyermekük életét.

A rossz éjszakák, nehéz elalvás, nyugtalan álmok sokszor testi problémákhoz kötődnek. Gyakrabban fordul elő, hogy nehezített az éjszaka, ha a gyermek beteg, főként, ha lázas. Olyan is előfordulhat, hogy aktuális testi érzései jelennek meg az álomban, persze sokkal jobban eltúlozva, ijesztően, vagy legalábbis rossz érzést vonva maga után. Így egy elzsibbadt láb, vagy egy elaludt kéz, vagy telített húgyhólyagok járhatnak erős stresszel, vagy furcsa álmokkal, ami felriadást, rossz érzést eredményez. De mi a helyzet a visszatérő rémálmokkal, a félelemérzettel olyankor, mikor a gyermek nem beteg? Mit jelenthet?

Az álom nagyon fontos része a gyerekek –és a felnőttek- életének. Bár úgy tűnik, hogy akkor „csak” alszunk, pihenünk, teljesen kikapcsolunk, de ez nem teljesen így van. Az alvás különböző típusú agyi aktivitást jelent, amely periodikusan változik. Az egyik ilyen szakaszban (REM, azaz gyors szemmozgásos alvás) történik az álmodás, ami nagyon is hasonlít az ébrenlét állapotához. Az álmodás során olyan emlékeke, tartalmak, érzések dolgozódnak át, amely aznap, vagy abban az időszakban ért minket. Valahogy úgy lehet elképzelni, mintha a „mesévé” alakítással kiválasztanánk az emlékekből az, ami fontos, amire szükségünk van, ami befolyásol minket, és összekötjük korábbi élményekkel, érzésekkel. Persze mindegy szimbolikus képekben történik, sűrítve, sokszor bizarr formában, mert ezek a tartalmak mind egyszerre aktívak, és abból alakul ki egy történet. Így a rémálmok értelmét, ha sikerül megfejteni, megmutathatják, hogy mi az, ami jelenleg feszültséget, szorongást okoz a gyermek –vagy akár felnőtt- életében.

A rossz álmok során nem kell feltétlenül irdatlan nagy traumára gondolni. Előfordulhat, hogy a gyermek érzékenyen él meg valamit, és fokozott szorongással jár számára, míg esetleg más nem is veszi észre azt. Elképzelhető, hogy fellépéstől, vizsgától fél, vagy csak megijedt valamitől, amit aznap látott. Ilyen szemmel a rémálmok jelenléte teljesen természetes. Azt mutatja, hogy a mindennapjainkban megélt élmények –akár jó, akár rossz-, hatnak ránk, és megmozgatják az érzéseinket. Vannak olyan időszakok, amikor fokozottabban vannak jelen rémálmok, még ha nem is feltétlenül jár mindegyik felébredéssel. Ilyen időszak az óvodáskor. Ilyenkor sok változás éri a gyermekek személyiségét, amely főképp az önállóságukról, én-erejükről szól. Álmaikban a félelmetes, nagy, irányíthatatlan világ, és érthetetlen események megjelenhetnek szörny, boszorkány, gonosz robot, vadállat képében, amik valamilyen módon kergetik a gyereket, vagy egy kedves szereplőt, akivel a gyermek azonosul. Amennyiben az ilyen álmok csak rövidebb ideig állnak fenn, nem kell aggódni, inkább csak biztonságot nyújtani a gyermeknek, és bátorítani a félelmek megküzdésére. Ha viszont hosszan, napi szinten vannak jelen hasonló álmok akár fél évig, akkor érdemes bevonni egy küldő szakembert, aki talán könnyebben rálát, hogy mi okoz ilyen nehézséget a gyereknek, mi az, ami ennyire megterheli. Van, hogy ez egy elakadt gyász, vagy indulatok elfojtása, vagy a hétköznapok bizonytalanságából adódó félelem, de közösen elindulhatnak egy úton, amellyel nem az álmok megfejtése, hanem a gyerek/személy harmóniája, kiegyensúlyozottsága a cél.

Mit tehet a szülő, mikor jönnek a rémálmok? Azon túl, hogy biztos támaszt nyújt, fontos része a megnyugtatásnak az is, hogy valahol megtanuljon megküzdeni a gyermek ezekkel az érzésekkel. Például: azzal megnyugtatják, ha megölelik, simogatják, átmennek hozzá, de ha rendszeresen, huzamosabb ideig átviszik saját ágyukba, akkor nem tanulja meg, hogyan kell szembenézni ezekkel a szörnyekkel (félelmekkel), ha jönnek. Talán nagyobb segítség, ha –az adott álmon, mesén, történeten keresztül- megtapasztalhatja, hogy egyedül is megy neki, egyedül is szembe tud szállni a közeledő rossz érzéssel, ijesztő élményekkel. Ha fél éjjel, adhatnak neki bátorító kislámpát, fényt, vagy egy plüss „társat”, s így nem egyedül, bátrabban nézhet a küzdelem elé. Továbbá fontos lehet az álomról beszélgetni, megismerni a szereplőket, a főhős körül segítő személyeket, fegyvereket, védekező tárgyakat, biztonságos helyet keresni. Így az álom tartalma változni tud, és a gyermek szorongása is oldódhat. Persze erre inkább másnap, vagy akár pár nappal később van lehetőség. Sokszor nehezen beszélnek róla, de esetleg egy rajzon keresztül, vagy ha egy kedves játéka álmaként meséli el, könnyebben megnyílik.

Szerencsére a szülők sokszor jól ráéreznek gyermekük félelmére, és bátorítani tudják őt. Ezzel a pár gondolattal, praktikával talán még magabiztosabban tudják ezt megvalósítani, és könnyebb lesz megkülönböztetni, mikor van szükség szakemberre.