A tanév kezdetén talán többször találkoznak szülőként azzal a nehézséggel, hogy egy gyermek nem akar iskolába menni. Felmerülhetnek igazán jó kifogások: betegségek hasfájástól a hajfájásig, vagy akár az otthoni tennivalókba besegítés. A gyerekek ilyenkor igazán kreatívak! És valahol ez érthető is. Hiszen itt volt az egész nyár, tele izgalmakkal. Együtt tölthették az idejüket a családdal szűkebb és tágabb értelemben is. Valószínűleg többet tudtak focizni és PS-ezni, rajzolni és babázni is a barátokkal, sőt még az esti takarodó is megborult egy időre. Ehelyett most itt a szeptember, ami magával hozta nem csak az őszt, hanem az iskolát is. És ahhoz a két és fél hónaphoz képest az elkövetkező 9 és fél hónap rengeteg idő „rabságban”, feladatokkal és teljesítménnyel. Ezt még a karácsony sem dobja fel! Szóval szerintem egy kis empátiával meg lehet érteni, hogy ha a gyerekben felmerül az iskolával szembeni ellenszenve. Mégsem áll itt meg az élet.
Az esetek nagy részében a gyerekekre könnyebb ezen a téren hatni. Bár húzódzkodnak a reggeli keléstől és a házi feladatoktól, mégis el lehet velük indulni iskolába. Megértik, hogy vannak olyan dolgok, amiket nem azért csinálunk, mert szeretjük, hanem mert kötelező. Közben elkezdenek emlékezni a jó dolgokra is: az érdekes információkra, a sikerélményre, a közös éneklésre, a szünetekre a barátokkal. Egy pár nap, és újra lelkesek az iskolát illetően. Vannak ebben hullámok, melyek az év során felbukkannak, és újra át kell ezen menni. A szünetek jól jönnek ilyenkor egy kis pihenés gyanánt. Azonban vannak gyerekek, akiknél nem oldható meg ilyen könnyen a reggeli indulás, és nem találják meg ilyen könnyen az iskola szépségét sem. Vajon miért?
Bizonyos gyerekeknél az elválás a nehézség. Ez főképp iskolakezdésnél, vagy iskolaváltásnál merülhet fel. Ezek a gyerekek sokkal erősebb félelmet, szorongást élnek át szüleiktől való elváláskor, melyet szinte alig tudnak elviselni. Nekik valószínűleg az óvoda is nehézséget okozott, vagy a vendégségben is inkább szüleik közelében maradnak. Náluk nem maga az iskola okozza a szorongást. Nekik bármilyen hely, ahol nincs ott anya, vagy apa, veszélyes és félelmetes.
Vannak olyan gyerekek, akik a társas helyzetektől félnek. Nem szeretnek sem az osztály, sem más közösség központjában lenni, sőt, inkább örülnek, ha észre sem veszik őket. Náluk a szorongást a másik gyerekkel, vagy felnőttel való kontaktus, vagy interakció, kapcsolódás okozza. Félnek, hogy több ember előtt nevetségessé válnak, megszégyenülnek, vagy kínos helyzetbe kerülnek. Az iskola ehhez egy fokozottan nem kívánatos hely, hiszen egész nap egy osztályban van, ahol a tanító, vagy tanár bármikor felszólíthatja. Meg lehet úszni az iskolát feltűnés nélkül, de egyszerűbb az egész iskolát, és iskolai létet kerülni.
Vannak olyan gyerekek, akiknek a tanulás nem megy. Egyrészt értelmi képességtől, értelmi kapacitástól is függ, másrészt a figyelemtől, illetve egyéb részképesség-zavaroktól. Bizonyos gyerekek átlagos, vagy akár magas IQ-val rendelkeznek, mégis nehezen olvasnak (diszlexia), vagy nehezen írnak (diszgráfia), vagy nehezen számolnak (diszkalkulia). Számukra az iskola a kudarcok, és bizonyos esetekben a megalázkodás helyszíne. Kialakulhat ezekben a gyerekekben is olyan érzés, hogy inkább elkerülnék az iskolát, minthogy átéljék újra ezeket.
Előfordul olyan is, hogy valakit az iskolában bántalmaznak (fizikailag, vagy pszichésen). Ez lehet egyszeri alkalom is, vagy akár folyamatos. Kirekeszthetik az osztályból, vagy akár csak annak egy részéből. Ez is okozhatja azt a motivációt, hogy elkerülje az iskolát. Bár ez egyfajta menekülés, mégis a helyzet egy –hosszútávon nem túl jól működő- megoldása, hogy utálat, rossz érzés kapcsolódik az iskolához, és inkább kerüli azt.
Az iskola kapcsán erős szorongást átélő gyermekek sokféleképpen reagálhatnak a reggeli indulásra. Nagyon gyakran fordul elő, hogy fejfájásra, hasfájásra panaszkodnak. Vannak olyan gyerekek, akik rendszeresen be is lázasodnak. A szorongás olyan erős dührohamot, vagy hisztit is kiválthat, amely miatt nem képesek elindulni. Továbbá előfordulhat olyan eset is, hogy a gyerek nem tud elaludni, és emiatt fáradságra panaszkodik az induláskor. Ezek mindegyikénél a szülő is tud róla, hogy a gyermek nem megy végül iskolába.
Az iskolafóbia úgy tűnik, hogy nem egy konkrét zavar, hanem inkább egy olyan tünet, amely mögött különböző okok, szorongások állhatnak. Ezen felül vannak olyan iskolakerülő gyerekek, serdülők, akik nem élnek át szorongást, rossz érzést az iskolával kapcsolatosan, hanem motivációjuk veszítik el a tanulással kapcsolatosan, és deviáns viselkedés felé indulnak. Sokszor kockázatkereső viselkedéssel, törvényszegéssel, ellenállással kapcsolódik össze.
Most már láthatják, hogy mennyiféle oka lehet annak, hogy a gyermek távol szeretne lenni az iskolától. Feltétlenül fontos azonban tudniuk, hogy mivel segítenek a gyermeküknek! Nem azzal, ha benne tartják a megszokott, ám hosszútávon nem működő helyzetben: a függésben. Ha nem mennek iskolába, nem tanulnak meg önállóan létezni egy közösségben, vagy megoldani konfliktusokat, szembenézni a félelmekkel. Annak ellenére, hogy erős szorongás kapcsolódik az iskolához, a tartós otthon maradás nem segíti a gyermeket a későbbi beilleszkedésben.
Emellett nagyon fontos a gyermek biztonságérzete is, ezért a mély vízbe sem kell dobni. A pedagógussal szoros együttműködésben lehet a legjobban kialakítani azt a közeget, ahol a gyermek fokozatosan biztonságban érezheti magát, és megélheti közben önállóságát is. Amennyiben nem működik szakember segítsége nélkül, érdemes pszichológus is bevonni, hogy a gyermek egyéni terápiában megerősödjön, a szülő és a pedagógus pedig támogatást és segítséget kapjon a helyzet kezeléséhez.
És ami még fontos: beszélgessenek gyermekükkel, hogy a fenti lehetőségek közül melyik az, amelyik gyermekük szorongásának a tárgya. Annak megfelelően tudják támogatni, és bátorítani a helyzettel való sikeres megküzdésre.