A tegnapi napon feltettem egy linkajánlót, amelyben a bepisilésről van szó, annak három okáról. Már akkor is jeleztem, hogy szerintem kicsit részletesebben is érdemes belenézni a témába, hiszen sokszor nem illik bele a képbe gyermekünk bepisilése, ha csak a már ismert három okra korlátozzuk a magyarázatokat.

Ha olvasták az ajánlott cikket, akkor már tudják, hogy az új közösséget, a kistestvér születését és a válást nevezte meg a cikk írója a bepisilés lehetséges okainak. Az új közösség (óvoda) azzal jár, hogy a gyereknek egyedül kell jelen lennie egy helyzetben, ami sokszor a legelső olyan lehetőség, ahol édesanyjától hosszabb időre, rendszeresen távol van. Ha belegondolnak, teljesen érthető, hogy kicsit megijednek a gyerekek. A testvérszületésről is volt már szó, ahol az eddig kapott figyelem lecsökken, és -mivel a testvér felé kevéssé lehet kifejezni ellenszenvüket-, a bepisilés tünetével jelzik, hogy valami nem stimmel. A válás szintén egy olyan téma, amit már elkezdtünk körül járni. Ez is, az óvoda is, a testvér születése is nagy változásokkal, új emberekkel, bizonyos emberek elvesztésével jár. Ami még közös mindhárom helyzetben, hogy a gyerek szorongással reagál az új környezetre. Az óvodás korosztálynak pedig az egyik "legegyszerűbb" jelzési lehetősége a bepisilés -hiszen még épp hogy megtanulták, még nem annyira automatikus. Kisiskolás korbán lehet, hogy más tüneteket mutatnának ugyanarra a nehézségre. Na de most térjünk vissza a bepisiléshez.

Ha azzal a kifejezéssel találkoznak valahol, hogy enurézis nocturna, akkor nem kell megijedni, csak egy szakszóval találják szemembe magukat, amely az éjszakai bepisilést jelenti. Több fajtáját is megkülönböztetik, hiszen van olyan, hogy még sosem volt szobatiszta a gyermek, és már nagyon elhúzódik a szobatisztaságra szoktatás. Ezt hívják elsődleges bepisilésnek. Ha ilyen helyzet áll fenn, érdemes orvosi kivizsgálásra is elvinni a gyermeket (ha pszichológushoz viszik, ő is ezt fogja mondani elsőre), hogy kizárják a szervi okokat. Ilyenkor a vese problémáit zárják ki, megnézik a vizelet fajsúlyát. Előfordulhat, hogy a külső záróizom, amely irányítja az ürítést, nem megfelelően működik. Persze ezeket nem 3 évesen szokták végig vizsgálni, hiszen a szobatisztaságra szoktatásnak is megvan a maga ritmusa. Mivel egyfajta akaratosságot, tudatosságot igényel, 2 éves kor előtt nem szabad erőltetni, mert negatív hatásokat érhetnek el vele. Ha azonban 4-5 évesen sem szobatiszta még, érdemes utána járni a dolognak. Sokszor nagyon egyszerű módszerekkel, persze néha visszaesésekkel, és türelemmel, el lehet érni a "sikert".

Ami az előző cikkhez jobban kapcsolódik, az a másodlagos bepisilés, mely mögött pszichés okok húzódnak meg. Ez abban különbözik az előző típustól, hogy a gyermek már korábban szobatiszta volt, és valamilyen hatás  miatt újra elkezd bepisilni. Ilyenkor nézhetünk utána, hogy mi is történt, mi változott a gyermek életében. A lehetséges okok persze nem csak az óvoda, a kistestvér és a válás, hanem ide tartozhat minden olyan élmény, amely szorongást, félelmet okoz: gyász, trauma, kórházi élmény, bántalmazás, költözködés, stb.

Mivel a bepisilés egy tünet, ezért a megfelelő terápia során nem a bepisilés megszüntetése a cél, hanem az azt okozó háttértényező megváltoztatása. Így a gyermek képes lesz kiegyensúlyozott, egészséges életet élni, nem pedig tünetet váltani. Ha nem foglalkozunk a gyökerével, szorongásának okával, akkor a bepisilés helyett "választhat" más tünetet is: rémálmok, testi tünetek, félelmek, tik, stb. Ezért valóban fontos, hogy a szülők, a család együtt fáradozzon a megoldáson. Így közösen tudnak változtatni a felismert nehézségen.

A családi rendszerekben, a családi életben jelen levő helyzeteket a gyerekek sokszor nem úgy élik meg, mint a felnőttek. Így sokszor olyan dolgok is szorongást okozhatnak nekik, amikre elsőre nem is gondolnánk. Ezek az okok is állhatnak a bepisilés mögött. Ilyen például a "határtalanság". Több bejegyzésemben is hangsúlyoztam, hogy a liberális nevelés nem a gyerekek teljhatalmát jelenti, mert a gyerekeknek igenis szükségük van a normál határokra, normál keretekre. A bepisilés jelezheti azt is, hogy ez a viszonyítási rendszer nem működik megfelelően. Elképzelhető, hogy a gyermek bármit megtehet, bármeddig ébren lehet, bármit kierőszakolhat, s így ő a király/királynő. Azt viszont tudjuk, hogy ez nem jó a gyermekeknek, mert tudják, hogy nem képesek megvédeni magukat a "nagyvilágban", így szükségük van az irányításra. Mivel viszont ők a királyok/királynők, és övék a felelősség a helyzetekben, ez számukra elviselhetetlen terhet jelent. Ez a szorongás jelenhet meg bepisilés formájában. De megtörténhet az ellenkezője is: a túl szigorú, teljesen rugalmatlan szabályrendszer, melyben a gyerekek csak végrehajtók, és túlságosan le vannak korlátozva. Illetve lehet a depresszió jele is, bár inkább az előbbi esetek fordulnak elő.

Mit is tehet a szülő ilyen helyzetben?
Először is nem esik kétségbe. Mivel ennyiféle oka lehet a bepisilésnek, gyakori, a megjelenése. Sokszor csak pár alkalommal, amolyan "visszaesés", mikor történik valamilyen új életesemény. Ha tudják, hogy olyan időszakban vannak, amely a gyermeknek és Önöknek is nehéz, akkor adjanak egy kis időt a gyereknek. Ha az elfogadást, a szeretetet, a biztonságot megélik, akkor az új helyzetet is megszokják. Csak akkor forduljanak szakemberhez, amikor már egy rövidebb ideje fenn áll, és úgy vélik, nem tudják megnyugtatni gyermeküket. Ami nagyon fontos ilyenkor, hogy semmiképpen ne szidják meg őt, ne szégyenítsék meg. Ő sem örül annak, hogy ilyen helyzetbe került. És mivel ez egy akaratlan cselekedet, jutalmazni, büntetni sincs értelme, csak a kudarcélményt fokozza, hiszen nem tud rajta változtatni pusztán akarattal. A pelenkát nem szerencsés újra alkalmazni ilyen esetekben -akármilyen kellemetlen is a folyamatos ágynemű csere-, mert ez is egyfajta megszégyenítés. Manapság kitalálnak már annyi mindent a tisztítás egyszerűsítésére. Ha meg ráadásul nem is ébred fel, akkor csak reggel lesz dolguk ezekkel a kellemetlen részletekkel. Ilyen esetben hagyják nyugodtan aludni, nem fog megfázni. Emiatt sokszor aggódnak a szülők, de az eddigi tapasztalat alapján azt mondom, hogy ha fáznak, felébrednek. Amíg pedig nem fáznak, nem lesznek betegek.

Most már rövidre fogom ezt a hosszú témát. Remélem nem bonyolítottam a helyzetet, hanem érthetőbbé tettem, hogy a bepisilés mögött rengeteg történés meghúzódhat, de a legfontosabb a gyermek elfogadása, szeretete, a felé mutatott türelem és a biztonság megteremtése. Ezekkel több mint valószínű, hogy az időszakos bepisilésen túljutnak. Ha hosszabb ideig van jelen, keressenek szakembert- orvost és pszichológust.