A minap elég hosszú éjszakám volt. Gondolom nem vagyok egyedül, ha azt mondom, előfordul, hogy szörnyen alszom, furcsa álmok jelennek meg, nem pihentető az alvás. Ilyenkor mindig azon kezdek el gondolkodni, hogy mi az, amit nem csináltam jó, ami megzavart, ami történt velem és nem tudom megemészteni. Sokkal nehezebb ezekre a kérdésekre választ találni, ha nem saját magunkról, hanem gyermekünkről van szó.

Kahn André, Gyermekeink álma (Kossuth Kiadó, 2000.) című könyvében praktikus tanácsokkal próbálja ellátni a kedves olvasót. Véleménye szerint a gyermekeink – és valószínűleg a saját- békés éjszakáinkhoz öt fontos tényező szükséges. Az első a lelki kiegyensúlyozottság. Nem egy egyszerű tényező, de nem kell azért elérhetetlen harmóniára gondolni. Gyermekeink esetében arról szól, hogy biztonságos kapcsolatban legyen édesanyjával, édesapjával, gondozóival. Ha érzi a szeretete, a teljes elfogadást, a korai kötődés, optimális kapcsolódás kialakulása jó alapot nyújt ahhoz, hogy diszkomfort érzésekor találjon egy menedéket. Így éjszakája pihentető tud lenni, még ha fizikailag nincs is jelen felnőtt mellette. A második segítő tényező a testi komfortérzés. A megfelelő alváshoz megfelelő körülmények szükségesek, amiben kényelmesen, ellazulva tud feküdni gyermekünk. Ezt az állapotot elő tudják segíteni az alvást megelőző tevékenységekkel, kis simogatással, kellemese fürdővel, csecsemőknél krémekkel (pelenka, babapopsi). harmadikként a megfelelő táplálékot említi, itt fontos, hogy se éhesen, se teljesen teli hassal nem nagyon érdemes lefektetni gyermekünket, mert ezek megakadályozzák abban, hogy a fenti komfortérzést elérje, átélje. A megfelelő állapot eléréséhez szükség van a környezet kialakítására is. Negyedik tényezőként fontos a zajok csökkentése, optimalizálása, az ágy, szoba, fények, hőmérséklet kialakítása. Ezek fölösleges megjegyzéseknek tűnhetnek, hiszen “ezeket mindenki tudja”, de megnehezítheti az éjszakát, ha valamelyik is véletlenül kimarad a gondolatainkból. Odafigyeléssel, az apró részletek figyelembevételével könnyedén ki lehet alakítani ez a kellemes légkört. Arra is érdemes energiát szentelni, hogy a gyereknek legyen egy saját, megszokott helye, ahol mindig ugyanaz éri, ugyanarra számíthat. Ez a fajta biztonság is szükséges a kellemes, pihentető, építő alváshoz.
Ötödik tényezőként a szerző megemlíti az eseti betegségek esetén fennálló tüneteket, amelyek csökkentésére való törekvés segíthet még a fent említett állapot eléréséhez.

Az elalvással kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a kor előrehaladtával egyre több időre van szükségük hozzá. Míg a két-három hónapos csecsemő képes néhány perc alatt elaludni, addig a kilenc és húsz hónap közötti időszakban ez az idő felemelkedik 20-60 percre. Ezért nagyon fontos, hogy megtanítsuk őket egyedül elaludni, egyedül aludni. Nagyon megnehezítik saját dolgukat, ha olyan tevékenységekhez kötik az alvást, amihez folyamatosan Önök is szükségesek, mert így a gyerekek függeni fognak a szüleiktől. Az egyedül elalvást persze nagyon fontos rituálékkal segíteni. Ennek lényege a ráhangolódás, a befelé fordulás, rendszeressége biztonságot ad, és nagyon fontos a szülőkkel való kapcsolat erősítéséhez. Függetlenül, hogy ez a rituálé pontosan milyen (esti mese, zenélés, babák végigpuszilása, stb.), elengedhetetlen, hogy ugyanolyan legyen, ugyanabban az időben, minden nap (persze kivételek vannak, de a szándék ez legyen.). Emellett arra is érdemes figyelni, hogy legyen vége, lehessen tudni, meddig tart egy ilyen lefektetés. Ellenkező esetben könnyen átfordul játszmává, amiben a gyermek irányít, s nem ráhangolódássá, hanem inkább az alvás előli meneküléssé válik.

Előfordul azonban olyan eset, amikor már alvászavarról beszélünk. Ez annyit takar, hogy a család életét márannyira befolyásolja a gyermek alvása -vagyis inkább nem alvása-, hogy mindenki fáradt, feszült, és ebben nincs változás hosszú ideig (hónapokig is). Általában rémálmok, rengeteg felébredés fordul elő ilyenkor. Fontos tudni, hogy bizonyos korszakokban előfordul alvási nehézség, amelyeknek felismerhetőek jellegzetességei. Három hónapos korig jellemző, hogy nincs még a csecsemőben kialakulva az éjjel-nappal váltakozás, így rendszertelen az alvása. Sok türelemmel és rendszeresség kialakításával lehet átvészelni az időszakot. Ha szülés utáni depresszió is jelen van, akkor előfordulhat, hogy a csecsemő alvása nehezített, mert az anya öntudatlanul fenntartja gyermekét, s így sírós, feszült lesz. Ezután a hat-tíz hónapos időszakban van jelen változás, az elválasztás kezdete, ami az alvásban is megjelenik. Ilyenkor a gyermek intenzívebben éli meg szülei hiányát, gyakoribbak a szólongatások, felébredések, de alapvetően képes egyedül visszaaludni. Hagyják nyugodtan saját agyában, hogy elindulhasson az önállóság lépcsőin. Ennek a folytatása két év körül, a dackorszakban érezhető nagyon egyértelműen. A “csak azért is nem” szlogen az alvásnak is szól, így egy rövid időre számíthatnak a mindennapos harcokra. Ezután három és hat év között, az Ödipális szakaszban fontos szerepe van az ellenkező nemű szülőnek, aki ilyenkor szinte a szerelme a gyereknek. Éjjelente rémálmok, félelmek (farkas, boszorkány, tolvaj, egyéb meseszereplők) jelennek meg. Ha felébred, megnyugtatva vigyék vissza a saját ágyába, hogy ne váljon játszmává.

Az alvászavarok megoldásához szükséges, hogy a két szülő egy véleményen legyen, és egyet értsenek egymással. Ha akár az egyik szülő a változtatás ellen van, szinte lehetetlen véghez vinni. Amennyiben sikerült közös nevezőre jutni, következik a gyerekkel való beszélgetés. Ugyanis nem szabad őket kihagyni a helyzetből!A “gyerek kicsi, kicsi, de nem hülye!” -olvastam Lux Elvira könyvében. Meg lehet találni azt a közlési módot, szintet, amit megért, hogy tudja, mire számíthat (“most majd egyedül kell aludnod, nagyfiú/nagylány kezdesz lenni”, “biztonságban vagy itthon, szólj nyugodtan, de nem alhatsz velünk”, stb.). Ha ez is megtörtént, próbáljanak kitalálni egy fokozatos tervet. Fontos úgy felépíteni a változásokat, hogy ne ijesztő legyen, hanem egymásra épülő. Így könnyebben alkalmazkodni fognak hozzá mindannyian.
Ha nem  történik  változás, nem sikerül eredményt elérni hosszabb ideig, és hónapok óta nem alszik a család, feszült mindenki, érdemes pszichológushoz fordulni. Egy pont után nagyon nehéz türelmesnek lenni a gyerekkel, s szülőkonzultáción lehetőség nyílik a feszültségek kiadására, a probléma megismerésére, megoldásokra, illetve a gyerek pszichés megsegítése lehetőséget ad arra, hogy szorongását, félelmeit kieressze.