Újfent egy olvasmány indította el a gondolataimat. A Psziché Magazinban (2011. április-május) különböző párok, családok szokásait derítették fel a családon belüli intimitásról, a meztelenség és szexualitás jelenlétéről. Azt lehet látni, hogy ugyanúgy, mint ahogy a gyerekek, szüleik is különböznek abban, hogy ki, mikor, mit, hogyan enged láttatni magából. Azt hiszem érdemes megismerni egy-két nevelési szabályt, értékrendet, hogy a különbségekre rálássunk. Persze azért is fontos erről beszélni, mert mikor két különböző család fiataljai kötik össze az életüket, és indítanak egy új családot, nehézségekbe ütköznek, amikkel szembe kell nézni, majd megoldani.

Nem csak az motivál az írásban, hogy szélesítsük a látókörünket, hanem szeretnék olyan fejlődési tényezőkre is rámutatni, amiket figyelembe kell venni a rugalmas életvitel kialakításakor. Hiszen elég nehézkes szoros kapcsolatot, állandó bújást ráerőltetni egy olyan korú gyerekre, aki épp önállóságát szeretné kivívni. Szóval beszéljünk kicsit arról, hogy milyen is a családon belüli meztelenség, intimitás kifejzésének foka. Akik azért olvassák, hogy "az egyetlen helyes választ" megkapják, ismételten hiányt fognak szenvedni...:)

Mindenkinek megvan a szokása, igénye, hogy milyen közel engedje párját, gyermekét, gyermekeit. Van, aki puszizkodik, van, aki együtt fürdik, van, aki ölelkezik. Más családokban viszont nem fejezik ki ennyire érzelmeiket, távolságtartóbbak, és a kötelező érintésen túl nem engedik a testi kontaktust ("h nem muszáj, inkább ne"). Ezek a tapasztalatok később meghatározzák a gyerekek viszonyát a párkapcsolathoz, szexualitáshoz. Akik a szeretetnek egyértelmű, közvetlen kimutatását tanulták, felnőttként is hasonlóan fognak tenni -általában. Bár azt is megfigyelhetik, hogy bizonyos gyerekek inkább bújósak, mások inkább távolságtartóak, akár egy családon belül is. Így a két tényező együttesen adja ki a végeredményt.

Az érintés fontosságáról:
Annak ellenére, hogy bizonyos családokban nem szokás a testi kontaktus, az érintés fontosságát nem lehet megkérdőjelezni. Több kutatást is végeztek a csecsemők fejlődése és a simogatás kapcsolatáról, és igen is sokat dob fejlődésükön. Például azok a koraszülött babák, akiket simogatta szüleik, vagy az osztályon dolgozó ápolók, gyorsabban gyarapodtak, hamarabb érték el az ideális súlyt. Ezen felül az anya és gyermeke közötti biztonságos kötődés egyik alappillére is, amiről tudjuk, hogy a később kapcsolatokhoz is mintát adnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a simogatás tulajdonképpen kölcsönös örömforrás. Persze fontos az is, amiről az előbb már írtam, hogy a gyerek és a szülő igényeit is egyeztetni kell. A ráerőltetett simogatás egyik félnek sem tesz jót. A gyerekek úgyis megérzik, ha anyjuk,apjuk nem szívesen öleli, simogatja. Akkor érdemes inkább kevesebbet, de azt szívből. De a másik végletnek is lehet negatív következménye. A túl sok bújás egy bizonyos kor után hátráltatja a gyereket. Hiszen visszafogja a leválásban, az autonómiájának megélésében, és a későbbi párkapcsolatok kialakulásában. Ez a fajta "majomszeretet" nem építi a gyermeket, míg a valódi szeretet, mely az ő igényeiről, az ő fejlődéséről szól, annál inkább. Azért itt hozzátenném, hogy az ölelés, érintés később is vissza-vissza térhet, például feszült, félelmetes, szomorú, szorongást keltő helyzetekben.

Meztelenségről
Vannak bizonyos dolgok, amik nem tartoznak a gyerekekre. Persze, hogy az emberi testről, a szervezet működéséről, a szexualitásról kell beszélni, de a szülők hálószobája tabu. A gyerekeknek elég annyit tudni, hogy "apa és anya nagyon szeretik egymást, és most kettesben akarnak lenni". Így a tájékoztatást, az intimitást, a természetességet mind figyelembe véve meg kell találni az egyensúlyt a családon belüli meztelenségben is. Nem kell túl szégyellősnek sem lenni, de nem kell magamutogatásról szólnia. Itt is figyelembe kell venni a gyerekek fejlődését. A prepubertás korban már (11-13 év) érdemes meghagyni a személyes teret, főképp az ellentétes nemű szülőnek. Itt már a szexualitás elindulásakor nem túl célszerű családon belül a túlzott nyíltság, mert megjelenő érdeklődését, vágyát még egyáltalán nem érti, nem tudja irányítani. Az együtt fürdéssel is ez a helyzet. Óvodás korban még természetes, hogy gyermekek, testvérek együtt tisztálkodnak, de ellenkező neműeknél (és általánosságban is) már érdemes elkezdeni a külön mosakodást ebben a korban. És fontos itt még megjegyeznem, hogy a szexualitáshoz kötődő testrészek érintésétől tartózkodjanak, mert -a szülők rossz szándéka nélkül is- máshogy értelmezik a gyerekek, és ez kihat a lelki fejlődésükre, párkapcsolathoz, szexualitáshoz való viszonyukra. Persze itt nem arra gondolok, hogy ne segítsenek pisilni a gyereknek, de ezekben is próbálják egyre önállóbbá segíteni őket. És fordítva ne próbálják ki, a szülőknek már megy egyedül! (vannak érdekes ötletek...).

Meg kell érteni, hogy a gyerekeknek a meztelenség, simogatás természetes. Szeretik a bőr-bőr kontaktust, főleg, ha érzik benne a szülő szeretetét (lsd. Harry Potter, akit megment évek múlva is édesanyja érintése a gonosz varázslótól...:)
Óvodás korra, ahogy kezdenek saját utakon járni, egyre csökken ez az igény. Fontos ezt figyelembe venni, hogy ne lassítsák meg a fejlődését. Ismét a természetességre, ösztöneik, és persze az egyensúly megtalálására biztatom Önöket!