Mint azt már sokan tudják, az édesanyám pszichológus. Azt ki-ki döntse el, hogy ez pozitívum, vagy negatívum. Én csak annyit szoktam mondani a szokásos "milyen érzés volt egy pszichológus lányaként felnőni" kérdésre, hogy "nem próbáltam nem pszichológus lányaként". Szóval a lényeg, hogy sokat tanultam tőle, és ez most elsősorban az anyára vonatkozik, amit az utóbbi jó pár évben a szakmai kérdésekkel is bővített. No de miért is innen indulok? Mert édesanyám tanította nekem ezt a szót: "mutyikolni". És tulajdonképpen az újra és újra megjelenő problémát, amiről ma kicsit elmélkednék, ő is szívén viseli. Mondhatni zavarja. Szóval arról beszélgettünk, hogy miért is alakul úgy a szakma, ahogy alakul. Vagyis miért van egyre több álszakember és mutyikoló?

Ha engem kérdeznek, inkább onnan indulnék el, hogy milyen a pszichológus képzés. Ezt első kézből tudom, én is ezen az úton vagyok. Ahhoz, hogy olyan szakemberré váljunk, aki megfelelő tudással, szakmaisággal rendelkezik, végig kell mennie ezen a vonalon. A pszichológia mesterképzésen megtanuljuk az elméleti alapokat, és arra épül a szakképzés. Van, aki tanácsadásra megy, van, aki klinikusra (csak hogy a két leggyakoribban említsem). Jó esetben terápián olyan szakemberrel találkoznak, aki pszichológus, klinikai szakpszichológus és valamilyen módszerben képzett terapeuta. Sok év alatt gyűlik össze az a tudás, amivel a legjobban tudjuk segíteni az embereket, az én esetemben a gyerekeket és a szülőket. Persze nem azt szeretném mondani, hogy nem láttam gyereket, míg nem értem a képzéssor végére, mert akkor még 4 évig otthon ülnék...Csak azt, hogy érdemes tudni, hogy kinek milyen képzettsége van, mire jogosult a tudása alapján. Ugyanis elképzelhetőnek tartom, hogy ha olyan ember foglalkozik pszichés problémával, aki nem teljesen ért hozzá, akár károkat is okozhat.

Miért jön fel ez a téma? Hiszen olyan egyértelmű, hogy a pszichológusnak mi a dolga, mivel lehet hozzá fordulni.
Ám a gyakorlat nem ezt mutatja. Sokan használnak olyan címeket, amik nem egészen takarják a valóságot. Például rengeteg tanácsadó van. Sok esetben megfordul a fejemben, hogy pontosan milyen tanácsadóról van szó. Hiszen egy pénzügyi tanácsadó is így hívja magát. Elképzelhető, hogy nem is pszichológus, nincs meg az ismerete az alappszichológiai, emberismereti területeken. Ez a helyzet fennáll terapeutáknál is. Vannak képzések, amelyek pár hónap alatt lezajlanak. És nagyon hasznosak. A végén mégis más tudással rendelkezik az, akinek az alapvégzettsége pszichológus, és beépíti a tanultakat a korábbi tudásukba, vagy egy rendőr, fogorvos, vagy közgazdász, aki kíváncsian figyel, majd 3 hónap után kiteszi, hogy "gyerekterapeuta", vagy "életvezetési tanácsadó", miközben tudása kevés ezekhez. Azt gondolom, hogy sok elméletet tanulunk az egyetemen, és sokszor úgy véljük, hogy nem sok köze van a valósághoz. De igazából a további képzések akkor nyernek értelmet, mikor ezekre a tudásokra épülnek rá. Nem gondolom, hogy felesleges lenne az az 5 év.

Még mielőtt félreértés esne, szeretném tisztázni, hogy tiszteletben tartom a mások munkáját, szakmáját. Biztos vagyok benne, hogy az ő tudásuknak is megvan a helye. Csak fontos ismerni a saját határainkat. A szülőknek, pácienseknek, Önöknek pedig nyitott szemmel, elővigyázatosan kell körbe nézni, hogy kitől kérnek tanácsot, kire bízzák gyermeküket. A gyógyulás egyik legfontosabb tényezője a bizalom, és sokat lehet fejlődni attól, hogy a szakember és a páciens között mi zajlik. De mégis kell mögé a tudás is. Hogy felelősségteljesen tudja vállalni azt a feladatot, amit épp ellát.

Visszatérve a határterületekre. Nagyon örülök neki, hogy nem csak pszichológusok érdeklődnek a pszichológia és terápia iránt. Úgy gondolom, hogy azt a tudást nagyon jól lehet alkalmazni a saját alapszakmán belül. Például egy lelkész, aki pasztorálpszichológiával foglalkozik, nagyon is hasznos csoportokat tud tartani pszichológiai, terápiás szemlélettel, de az alaptudás nélkül vannak olyan esetek, olyan helyzetek, amiket nem tud megoldani, nem tud átlátni. Ugyanez a helyzet egy pszichodramatistával, aki remek csoportokat tud végigvinni egy drámavezetővel, de attól még nem pszichológus.

Mire érdemes figyelni?
Azon túl, hogy a választott szakember képzettségét, személyiségét kicsit megvizsgálják, feltűnő lehet, ha azt hangoztatja, hogy nagyon rövid idő alatt gyógyít. Vannak kisebb problémák, amelyekkel elég pár alkalommal konzultálni, de általában a konfliktusok, személyiségtényezők összetettebbek annál, hogy gyors változást lehessen elérni hosszútávra. A rohanó világ emlegetése lassan elcsépelt lesz, de sajnos azt kell mondjam, hogy aki garantálja, hogy a harmadik alkalommal meggyógyul valaki, és élete problémája megoldódik, az biztosan nem terápiát csinál. Ilyen esetben mindenképpen érdemes figyelmesnek lenni, és helyén kezelni a dolgot.

Én csak azért bátorodtam megírni ezt a bejegyzést, hogy felhívjam a figyelmet arra, hogy nem mindenki olyan szakember, akire érdemes rábízni a gyermeküket. Fontos az elővigyázatosság, a körültekintés, hogy olyan emberrel dolgozzanak együtt, olyan mebertől kérjenek tanácsot, aki valójában szakember. És nem csak mutyikol, hanem terápiát csinál, gyógyít. Fontos, hogy bízzanak benne, hogy elismerjék munkáját, és hogy meglegyen a megfelelő háttér a munkához, és annyit vállaljon, amennyi a saját határa. Arra biztatnám Önöket, hogy találják meg a megfelelő személyeket. Remélem én lehetek az egyik:)