Nem olyan régen vettem egy könyvet, amelyben mesék szerepelnek, illetve különböző jó tanácsok szülőknek. A könyv címe: Gyógyító mesék (Gerlinde Ortner, Móra Kiadó, 2011.). Itt nem azokat a hagyományos, népmeséket ismerhetik meg, amit Boldizsár Ildikó ajánl, amit én is emlegettem korábbi bejegyzésemben (Meseterápia), hanem az utóbbi években írt meséket, melyek segíthetnek a gyereknevelésben. Most azt a történetet szeretném kiemelni, amely az engedetlen gyerek témához kapcsolódik.

Nem szeretnék újra elmélyedni a korlátok, a szabályok fontosságának ecsetelésében, hiszen azt már korábban megtettem (Kell a gyereknek a korlát) és már a büntetésről is volt szó (Büntetni, vagy nem büntetni). Ám sokszor akár túlzásba is eshetünk ezzel a témával. Most inkább azt szeretném megemlíteni, hogy az engedetlenség mögött néha más motiváció van. Talán nem arra akar jelzést adni, hogy szükségesek a szabályok, hanem pont arra, hogy kicsit túlzásba vittük, és csak a szidásokat, tiltásokat hallják a gyerekek: "Nem hallod? Csináld már végre! Rakd már el! Siess!Már annyiszor elmondtam". Persze a túl sok információn túl közre játszik az is, hogy mennyire következetesen tartatják be velük, hogy ugyanazt várja-e el mindkét szülő, tudnak-e düh nélkül követelni. Ha ezen nincsenek meg, hanem inkább helyette a sok szabály, a gyerekek azzal tudnak védekezni, hogy "becsukják a fülüket", és nem engedelmeskednek. Persze ezzel még jól meg is büntetik a szülőket, hogy azt érezzék, nem jó szülők. Ennek nem szabad bedőlni. Az Önök dolga, hogy figyelmet adjanak a gyerekeknek, hogy ne kelljen kierőszakolniuk ilyen módszerekkel, az Önök dolga, hogy a szabályokban megtalálják azt az egyensúlyt, amivel a fontos dolgok betartatnak, míg lehetnek rugalmasan kezelendő helyzetek. Fontos, hogy legyen értelme annak, amit kérnek. Ne csak azért tartassák be velük, mert "azt meg kell csinálni", hanem azért, mert az jobbá teszi az együttlétet, a rendet szolgálja, a környezet védelmére van, stb. Ha a gyerekek értik, mit miért csinálnak, sokkal könnyebb. Egy kis történettel szeretnék segíteni abban, hogy játékosan hogyan lehet a gyerekek felé közvetíteni azt, hogy vannak betartandó szabályok.

Ezzel a mesével játékosan megtanulhatják a gyerekek, hogy milyen szabályok vannak, amiknek engedelmeskedniük kell. Hiszen amíg ezek nem válnak belsővé, nem tudják őket maguktól, szükség van arra, hogy valaki következetesen visszajelezzen nekik, mikor átlépik a határokat. Az "indiánosdi" játékban a titkos jelek játékosan segítik azt, hogy a gyerekek emlékezzenek a szabályokra. Fontos részlet azonban, hogy ezt ne kísérje indulatos, feszült hangulat, ne kapjon súlyos szidást, hiszen pont a játékossága miatt erősödik benne az engedelmesség iránti vágy. Érdemes limitálni a jelzéseket, pl. háromszori jelzés után feltétlenül meg kell tennie, különben már nem érdemel dicséretet, nem kapja meg az engedelmességért járó jutalmat. Ahhoz, hogy jól működjön, érdemes vezetni a sikereket. Például egy füzetben írhatják, hogy hányszor sikerült, vagy rajzokkal, matricákkal jutalmazhatnak egy-egy napot. Így láthatják a fejlődést is. Ne várjanak óriási eredményeket az elején. Ha kellőképpen dicsérik a kis sikert az elején, motiváltabb lesz egyre fejlődni. Jöjjön a rövidke történet:

"Petra és Norbert indiánosdit játszik. Titkos jelbeszédben állapodnak meg, és jeladással érintkeznek, mint a valósi indiánok. Te is biztosan tudod, hogy az indiánok a távolból füstjelekkel értesítik egymást. Vagy állathangokat utánoznak, így adják tovább a híreket. Ezt a titkos jelbeszédet csak azok az indiánok értik meg, akik  mind ugyanabba a törzsbe tartoznak.
Petra és Norbert azt szeretik a legjobban, ha rajtuk kívül még sok gyerek részt vesz az indiánosdiban. Ők ketten a jelbeszéd segítségével sok titkos információt tudnak egymással közölni játék közben. Petra például figyelmezteti Norbertet, hogy Palkó orvul közeledik hozzá, és meg akarja fogni. Vagy Norbert hívja fel Petra figyelmét egy rejtekútra, amelyre a többi gyerek egész biztosan nem fog gyorsan rátalálni. Természetesen minden gyerekcsoportnak megvannak a titkos jelei, ez a játékhoz tartozik. Ritkán támad veszekedés, hiszen mindenki követi az indiánosdi szabályait.
Petra és Norbert szülei meglepetten állapítják meg, milyen pontosan betartják gyermekeik a játékszabályokat. Odahaza ugyanis nem mindig hajlandók szót fogadni. A szülőknek támad egy ötletük. Mindjárt közlik is tervüket a gyerekekkel:
- Tudjuk, hogy nem mindig kellemes szót fogadni. Ha itthon is indiánosdit játszanánk, akkor könnyebb lenne engedelmeskednetek! Az indiánok jóban-rosszban összetartanak, és segítenek egymásnak- akárcsak mi, a családban. Igaz? A törzs szabályai áthághatatlan törvényt jelentenek, és mindenki tiszteletben tartja őket. A törzsfőnök viseli a legnagyobb felelősséget, ő határozza meg, kinek mi a teendője, de megfogadja a többiek tanácsait is, hogy igazságosan és bölcsen dönthessen.
Játsszuk azt, hogy indián család vagyunk, és használjunk titkos jeleket: csettintést, tapsolást vagy füttyszót. ilyen jeladással figyelmeztetjük egymást, ha valaki nem követi a családi szabályokat, amelyekben előzőleg megállapodtunk. Ha egész héten derék indián voltál, vasárnap te lehetsz a főnök. Te határozhatod meg, mi legyen az ebéd, hova menjünk kirándulni, és hogy mit játsszunk. Rendben? Már előre örülök az indiánosdinak! Biztosan nagyon engedelmes indiánok lesztek." (Gerlinde Ortner: Gyógyító mesék: 93-94. o., Ha a gyerek engedetlen, Indiánosdi).

Ezzel a  kis mesével, ezzel a kis játékkal könnyebbé tehetik a szabálytudat kialakulását, könnyebbé tehetik a mindennapjaikat. A közös történettel, a játékos szabályokkal a gyerekek sokkal közelebb érezhetik magukat szüleikhez, s közben mégis tanulnak, és harmonikusabbá válik a légkör az ismert és betartott szabályokkal.