Egy korábbi bejegyzésemben (A zenéről-személyes) már írtam a zenéről, és biztosan feltűnt Önöknek, hogy szívügyem ez a téma. Mivel jómagam is zenész vagyok, és emellett pszichológus is, azt mondhatom, hogy hiszek a zene gyógyító erejében. Bár zeneterápiás szakképzettségem nincs, a különböző workshopokon való részvétel, a saját tapasztalat azt bizonyítja, hogy igenis lehet használni zeneterápiás eszközöket egyéni és csoportos terápiában is. Személy szerint igényem is van rá, de ha megnézzük a különböző művészetterápiás, szimbólumterápiás eszközöket, mindegyik felhasználja valamilyen formában a zenét. Például a festés, rajzolás előtt sok esetben célzott zenét hallgatnak, megfigyelik, hogy milyen érzelmeket vált ki, és azt alkotják meg. A meditációhoz, ellazuláshoz is sokszor használnak olyan zenéket, amely a befelé figyelést ösztönzi. Mindannyian nyitottak vagyunk a zenére, függetlenül attól, hogy milyen képzettségünk van, milyen stílusú zenét hallgatunk, játszink-e hangszeren.

Ez az erős kapcsolat a zenével még a magzati korból indul. Két cikket is olvastam a minap a témában, és mind a Mindennapi Pszichológia Magazinban (II. évfolyam 5. szám, 2010. október-november), mind a Psziché Magazinban (II. évfolyam 4. szám, 2011. augusztus-szeptember) fellelhető a korai fejlődésünk alatti hanghatások szerepe a zenéhez való viszonyunkban. Ugyanis 9 hónapig olyan közegben fejlődtünk, ahol folyamatosan ritmusok (szívdobogás, légzés) és hanghatások (bélmozgás, érrendszer aktivitása) értek bennünket. Erre a "zenére" épül még az édesanya hangja is. Ezek a hanghatások a későbbiekben is fontosan a csecsemő számára, biztonságot ad a megjelenésük, és ezeket az élményeket is próbálja felidézni a zeneterápia.

Mivel a módszer egyáltalán nem a verbalitásra épül, megfigyelhető, hogy olyan traumákat, nehézségeket, félelmeket, különböző érzelmi állapotokat lehet felidézni, amely a szavakkal történő terápia során szinte lehetetlen lenne. Ugyanis egy jó pár évig nem kezd el beszélni a gyerek, így 1-3 éves koráig történt konfliktusos helyzet felidézése akadályokba ütközhet. A zeneterápia (és más non-verbális eszközök) azért tudnak jól működni, mert érzelmi hatásokat, élményeket idéz fel, dolgoz fel, így megközelíthetővé válnak olyan emlékek is, amelyek esetleg tudatosan nincsenek is jelen, nem megfogalmazhatóak.

A zene nagyon intenzíven hat az emberekre. Egyrészt azért, mert nagyon korai élmények kötődnek hozzá. Másrészt azért, mert a zene nem a tudatosságot célozza meg. Mind a hangadással, saját énekhangunk használatával, mind a különböző hangszerekkel adott érzelmi állapotokat tudunk átélni újra, mely a pszichés betegségek gyógyításánál nagyon fontos tényező. Ilyen nehézségek során mindig megfigyelhetünk valamilyen érzelmi gátoltságot, vagy akár pont érzelmi elárasztást. Ezek koordinálásában a zene hasznos eszköz. Figyeljük meg először is a hangadás jelentőségét. Egyrészt már az is fontos hatás, hogy ez egyfajta önkifejezés, önmagunk megmutatása, feltárása. Ezután viszont következik az önmagunk megismerése. A légzéssel, szánk használatával hasonlóan használjuk testünket, mint az érzelmek kifejezésénél. A sírás, a nevetés, az öröm, a meglepődés, az ijedség, mind igénylik az arc mimikáját, a levegővétel változását. Sok esetben a lelki probléma abból ered, hogy ezek nincsenek szabadjára engedve, melynek gátlása öntudatlanul történik éneklés, hangadás közben. Az ütős hangszerekre gondolva megfigyelhetjük, hogy intenzív testmozgás, feszültség jár velük, mely nagyon jó kifejezése a dühnek, haragnak. Persze ez csak egy pár példa, de láthatják, hogyan lehet egyszerűen használni a természettől kapott zenei eszközöket.

Az együtt zenélésnek további jótékony hatása is van. Mivel a zene kommunikáció, a zene egyfajta nyelv, a különböző szociális képességek is fejleszthetők. A zenét használják agysérült betegekkel, akik nem tudják felvenni a kontaktust a terapeutával, csak a zenén keresztül. Ez a kontaktusteremtés, a csoport tagjainak egymásra hangolódása javítja a nyitottságot, a szociális érzékenységet is. Illetve az érzelmek megismerésén túl az érzelemkifejezés, azok kontrollálása, vagy épp elengedése is fontos eredmény.

A módszer használatához azonban több eszköz szükséges, mint általánosságban. Ugyanis ahhoz, hogy lehessen együtt zenélni, szükség van egy "hangszer parkra", amelyben különböző ritmushangszerek, dallamhangszerek vannak, mivel nem szereti mindenki kizárólag saját hangját használni. Onnantól, hogy megvannak az eszközök, különböző módon lehet használni őket. Persze attól függ, hogy milyen problémára, milyen céllal használják a módszert. Csoportos és egyéni formában is lehet használni. Sokszor vannak gyakorlatok, játékok a hangszerekkel, illetve lényegi része az improvizáció is. Meg kell itt említenem, hogy vannak tévhitek a zeneterápiával kapcsolatban. Az egyik például arra vonatkozik, hogy nem vehet részt zeneterápián bárki, csak akinek zenei előképzettsége van. Ez egyáltalán nem igaz. Mivel az érzelmek megélése, kifejezése a cél, sokszor még jó is, ha nem ismeri az adott hangszert a páciens, mert így még jobban az ösztöneire, a belső hangjaira figyel. Sokszor szoktak saját készítésű hangszereken játszani, melyek vagy az alkalmon, vagy házi feladatként otthon készültek. Gyerekeknél különösen izgalmas így megoldani a "hangszer parkot".

A zeneterápia során nem minden esetben van szó aktív zenélésről. Ez csak az egyik formája a technikának. Ilyenkor a hangszerekkel együtt alkotnak történetet, idéznek fel érzelmi állapotot. Vannak esetek, amikor "receptív zeneterápiáról" beszélünk. Ezt is emlegettem már, mikor a zene hallgatása, és a kiváltott érzelem megjelenítése, megfogalmazása a cél. Gyerekterápiás helyzetben szerintem nagyon fontos az aktivitás, mivel főképp cselekedeteiken keresztül élik meg emlékeiket, érzelmeiket, de felnőtteknek is csak ajánlani tudom az alkotást, mégha kicsit több bátorságot is igényel.

Van még egy nagy kérdés, melyre nem is biztos, hogy szeretnék válaszolni.

Gyógyít-e a zene önmagában?

A zeneterápia arra épül, hogy a zene mobilizál érzelmeket, melyek terápiás hatásúak. Viszont hangsúlyozzák mellette, hogy megfelelő vezetéssel lehet csak mély traumákat feldolgozni, személyiségbeli változásokat megtapasztalni. Azonban nem szeretnék elmenni amellett, hogy az embereknek természetes igénye van a zenére, és nagyon pozitív hatással van. Az agyi aktivitásunk megváltozik olyankor, és ez a felélénkülés kiterjed az agy egész területére.

Módosult tudatállapotba lehet kerülni egy zenei élmény alatt. Ez pedig ellazulásra, relaxációra, önismeretre, érzelmi fejlődésre, rejtett tartalmak megismerésére ad lehetőséget. Ha gyógyításnak nem csak a komoly pszichés zavar gyengítését, megszüntetését nevezzük, akkor szerintem a zene sokkal pozitívabb hatással lehet az emberekre, mint amire a XXI. században használjuk. Érdemes megfigyelni, hogy ősi kultúrák hogyan zenélnek.