http://drognet.uw.hu/leallas/drogambul.htm
Serdülőknél és felnőtteknél jó, ha kéznél van egy lista, amiben megtalálhatóak az ambulanciák, ahol szenvedélybetegségekkel foglalkoznak. Ezen az oldalon láthatóak azok a hivatalos intézményeket, ahova fordulhatnak ilyen problémákkal.
https://www.gyermekbetegsegek.hu/alvaszavar-0-3.aspx
Ezen az oldalon olvashatnak arról, hogy 0-3 hónapos kor közötti alvászavar kivizsgálásával hogyan foglalkoznak a Madarász utca Gyerekkórházban. Pár tippet is olvashatnak, hogy mire érdemes figyelni az alvás körül, főképp ilyen pici korban. Aki érintett a témában, az osztályt vezető szakemberek nevét is megtalálja, hogy eljusson egy kivizsgálásra.
http://www.ujsag.sote.hu/se200805/20080506.html
A SOTE I.sz. Gyerekklinikáján nyílt alváscentrumról, illetve az alvászavarok mögötti okokról olvashatnak.
Ezen az oldalon nagyon sok információt tudnak gyűjteni gyerekekkel kapcsolatban: babysitter keresése, korrepetáció, iskolaérettség, fórum, különböző témákkal kapcsolatos cikkek…
A minap elég hosszú éjszakám volt. Gondolom nem vagyok egyedül, ha azt mondom, előfordul, hogy szörnyen alszom, furcsa álmok jelennek meg, nem pihentető az alvás. Ilyenkor mindig azon kezdek el gondolkodni, hogy mi az, amit nem csináltam jó, ami megzavart, ami történt velem és nem tudom megemészteni. Sokkal nehezebb ezekre a kérdésekre választ találni, ha nem saját magunkról, hanem gyermekünkről van szó.
Kahn André, Gyermekeink álma (Kossuth Kiadó, 2000.) című könyvében praktikus tanácsokkal próbálja ellátni a kedves olvasót. Véleménye szerint a gy
ermekeink – és valószínűleg a saját- békés éjszakáinkhoz öt fontos tényező szükséges. Az első a lelki kiegyensúlyozottság. Nem egy egyszerű tényező, de nem kell azért elérhetetlen harmóniára gondolni. Gyermekeink esetében arról szól, hogy biztonságos kapcsolatban legyen édesanyjával, édesapjával, gondozóival. Ha érzi a szeretete, a teljes elfogadást, a korai kötődés, optimális kapcsolódás kialakulása jó alapot nyújt ahhoz, hogy diszkomfort érzésekor találjon egy menedéket. Így éjszakája pihentető tud lenni, még ha fizikailag nincs is jelen felnőtt mellette. A második segítő tényező a testi komfortérzés. A megfelelő alváshoz megfelelő körülmények szükségesek, amiben kényelmesen, ellazulva tud feküdni gyermekünk. Ezt az állapotot elő tudják segíteni az alvást megelőző tevékenységekkel, kis simogatással, kellemese fürdővel, csecsemőknél krémekkel (pelenka, babapopsi). harmadikként a megfelelő táplálékot említi, itt fontos, hogy se éhesen, se teljesen teli hassal nem nagyon érdemes lefektetni gyermekünket, mert ezek megakadályozzák abban, hogy a fenti komfortérzést elérje, átélje. A megfelelő állapot eléréséhez szükség van a környezet kialakítására is. Negyedik tényezőként fontos a zajok csökkentése, optimalizálása, az ágy, szoba, fények, hőmérséklet kialakítása. Ezek fölösleges megjegyzéseknek tűnhetnek, hiszen “ezeket mindenki tudja”, de megnehezítheti az éjszakát, ha valamelyik is véletlenül kimarad a gondolatainkból. Odafigyeléssel, az apró részletek figyelembevételével könnyedén ki lehet alakítani ez a kellemes légkört. Arra is érdemes energiát szentelni, hogy a gyereknek legyen egy saját, megszokott helye, ahol mindig ugyanaz éri, ugyanarra számíthat. Ez a fajta biztonság is szükséges a kellemes, pihentető, építő alváshoz.
Ötödik tényezőként a szerző megemlíti az eseti betegségek esetén fennálló tüneteket, amelyek csökkentésére való törekvés segíthet még a fent említett állapot eléréséhez.
Az elalvással kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a kor előrehaladtával egyr
e több időre van szükségük hozzá. Míg a két-három hónapos csecsemő képes néhány perc alatt elaludni, addig a kilenc és húsz hónap közötti időszakban ez az idő felemelkedik 20-60 percre. Ezért nagyon fontos, hogy megtanítsuk őket egyedül elaludni, egyedül aludni. Nagyon megnehezítik saját dolgukat, ha olyan tevékenységekhez kötik az alvást, amihez folyamatosan Önök is szükségesek, mert így a gyerekek függeni fognak a szüleiktől. Az egyedül elalvást persze nagyon fontos rituálékkal segíteni. Ennek lényege a ráhangolódás, a befelé fordulás, rendszeressége biztonságot ad, és nagyon fontos a szülőkkel való kapcsolat erősítéséhez. Függetlenül, hogy ez a rituálé pontosan milyen (esti mese, zenélés, babák végigpuszilása, stb.), elengedhetetlen, hogy ugyanolyan legyen, ugyanabban az időben, minden nap (persze kivételek vannak, de a szándék ez legyen.). Emellett arra is érdemes figyelni, hogy legyen vége, lehessen tudni, meddig tart egy ilyen lefektetés. Ellenkező esetben könnyen átfordul játszmává, amiben a gyermek irányít, s nem ráhangolódássá, hanem inkább az alvás előli meneküléssé válik.
Előfordul azonban olyan eset, amikor már alvászavarról beszélünk. Ez annyit takar, hogy a család életét márannyira befolyásolja a gyermek alvása -vagyis inkább nem alvása-, hogy mindenki fáradt, feszült, és ebben nincs változás hosszú ideig (hónapokig is). Általában rémálmok, rengeteg felébredés fordul elő ilyenkor. Fontos tudni, hogy bizonyos korszakokban előfordul alvási nehézség, amelyeknek felismerhetőek jellegzetességei. Három hónapos korig jellemző, hogy nincs még a csecsemőben kialakulva az éjjel-nappal váltakozás, így rendszertelen az alvása. Sok türelemmel és rendszeresség kialakításával lehet átvészelni az időszakot. Ha szülés utáni depresszió is jelen van, akkor előfordulhat, hogy a csecsemő alvása nehezített, mert az anya öntudatlanul fenntartja gyermekét, s így sírós, feszült lesz. Ezután a hat-tíz hónapos időszakban van jelen változás, az elválasztás kezdete, ami az alvásban is megjelenik. Ilyenkor a gyermek intenzívebben éli meg szülei hiányát, gyakoribbak a szólongatások, felébredések, de alapvetően képes egyedül visszaaludni. Hagyják nyugodtan saját agyában, hogy elindulhasson az önállóság lépcsőin. Ennek a folytatása két év körül, a dackorszakban érezhető nagyon egyértelműen. A “csak azért is nem” szlogen az alvásnak is szól, így egy rövid időre számíthatnak a mindennapos harcokra. Ezután hár
om és hat év között, az Ödipális szakaszban fontos szerepe van az ellenkező nemű szülőnek, aki ilyenkor szinte a szerelme a gyereknek. Éjjelente rémálmok, félelmek (farkas, boszorkány, tolvaj, egyéb meseszereplők) jelennek meg. Ha felébred, megnyugtatva vigyék vissza a saját ágyába, hogy ne váljon játszmává.
Az alvászavarok megoldásához szükséges, hogy a két szülő egy véleményen legyen, és egyet értsenek egymással. Ha akár az egyik szülő a változtatás ellen van, szinte lehetetlen véghez vinni. Amennyiben sikerült közös nevezőre jutni, következik a gyerekkel való beszélgetés. Ugyanis nem szabad őket kihagyni a helyzetből!A “gyerek kicsi, kicsi, de nem hülye!” -olvastam Lux Elvira könyvében. Meg lehet találni azt a közlési módot, szintet, amit megért, hogy tudja, mire számíthat (“most majd egyedül kell aludnod, nagyfiú/nagylány kezdesz lenni”, “biztonságban vagy itthon, szólj nyugodtan, de nem alhatsz velünk”, stb.). Ha ez is megtörtént, próbáljanak kitalálni egy fokozatos tervet. Fontos úgy felépíteni a változásokat, hogy ne ijesztő legyen, hanem egymásra épülő. Így könnyebben alkalmazkodni fognak hozzá mindannyian.
Ha nem történik változás, nem sikerül eredményt elérni hosszabb ideig, és hónapok óta nem alszik a család, feszült mindenki, érdemes pszichológushoz fordulni. Egy pont után nagyon nehéz türelmesnek lenni a gyerekkel, s szülőkonzultáción lehetőség nyílik a feszültségek kiadására, a probléma megismerésére, megoldásokra, illetve a gyerek pszichés megsegítése lehetőséget ad arra, hogy szorongását, félelmeit kieressze.
Ezen az oldalon Boldizsár Ildikó Meseterápiás módszerét ismerhetik meg. Találhatnak mesét, illetve meseelemzést is a szakember életrajza és módszerének ismertetése mellett.
A Thalassa Ház egy Pszichoterápiás és Pszichiátriai Intézmény. Első sorban felnőtt ellátás folyik, de pár alapítványi iskolával való együttműködése óta serdülőkkel is foglalkoznak. Jó eredményeket érnek el lázadó, magatartászavaros, szerhasználó (nem klinikai értelemben függő), beilleszkedési nehézséggel küzdő fiatalokkal. Barátságos, szép környezet a bentlakáshoz, lehetőség bejárásra. Főképp csoportterápiával foglalkoznak.
A mai napon töltöttem egy kis időt a facebook-on. Erre a portálra abszolút lehet számítani, ha népszerűsíteni szeretnék valamit. Szerettem volna, hogy minél többen olvassák ezt a blogot, így "postoltam" többször a "linkemet". Nagyon jól jött most nekem, hogy létezik ez az oldal. Hiszen egyszerre több száz ismerős láthatja, hogy mi történik velem. Mármint ha kiteszem. És akkor is nagyon jól jön, mikor olyan emberekről kapok információt, akikkel nem tudok rendszeresen találkozni, akik nagyon messze laknak. Például Amerikában élő unokatestvérem gyermekének születéséről, a kis Charlotte-ról készült képeket is ott osztották meg. Nagy dolog, hogy tarthatjuk a kapcsolatot távoli és közeli ismerősökkel is. De akkor miért van mégis bennem egy rossz érzés, mikor a "facebookolásra" gondolok?
Pár hónappal ezelőtt vezetett meditációt tartottam Szolnokon a Szer-telen Ifjúsági Házban. Nem volt váratlan, két hetente mindig ott voltam, és előtte való nap a közös alkalmon emlékeztettem is őket rá. Másnap nem jelent meg senki. Miután erről beszélgettünk, az egyik tizenéves fiú közölte velem, hogy "de hiszen nem is volt vezetett meditáció, mivel nem volt fent facebook-on event-ként!". Wow! Nem is tudtam, hogy ha a facebook-on nem jelzek valamit, az nem is létezik. Azt hiszem ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy mi is a bajom ezzel az oldallal.
Úgy tűnik, hogy ami azonnal nem jelenik meg az oldalon, amire azonnal nem lehet választ kapni, az vagy szörnyű, vagy nem létező. Sokszor fogalmazunk úgy, hogy a "mai rohanó világban", de nem tudom, hogy meddig akarunk rohanni. A facebook-on azonnali kielégülést kapnak a fiataljaink, azonnal kapcsolatba tudnak egymással lépni, azonnal felkerülnek az élmények, örömök, fájdalmak. Ebben az "okos telefonok" is rengeteget segítenek. Manapság azt láthatjuk, hogy ami nem megoldható 2 perc alatt (lásd egy mobilszolgáltató reklámjában), az nem csak hogy maradi, hanem elviselhetetlen. Így szép lassan a feszültségek azonnali kiélésével, az örömök azonnali átadásával, akár az agresszió kiélésének lehetőségével megszűnik a belső munka, belső világ. Nincs várakozás, nincs átgondolás, nincs belső fejlődés, nincs türelem. Ha Freud strukturális felépítését vesszük alapul, amelyben az ösztönök (id) irányítására van az ego (én), mely képes késleltetni, s a szuperego (felettes-én) igazít a társadalmi normákhoz, akkor a facebookolás olyan folyamat, ahol az id irányít, vagyis az aktuális késztetések, ösztönök. Mivel az ego fejlődése már csecsemőkorban elkezd kialakulni, hiszen nem kaphatunk meg mindent azonnal, íg
y azt mondhatjuk, a függőség szintjén facebookolás a csecsemőkori működéshez hasonlít.
Emellett azt is észre vettem, hogy az okostelefonok terjedése óta ha egy társaságban vagyok, öt személyből legalább kettő folyamatosan a telefonján lóg, követve, hogy az ismerőseivel mi történik. A probléma az, hogy közben lemarad arról, hogy vele, és a körülötte levő emberekkel mi a helyzet. Így azt mondhatjuk, hogy a jelent nem tudja igazán megélni, mindig "máshol" van. Ugyanez a helyzet kialakulhat internetes szerepjátékokkal is. Mintha megfordulna a valóság és a cyber világ.
Úgy gondolom, hogy ez a probléma egyre súlyosbodik. Legalábbis egyre többet foglalkoznak vele a magazinok, kutatók. Megjelentek a gyorstesztek is, amelyekkel megnézhetjük, hogy mennyire függünk az internettől. Például a Nők Lapja Psziché Magazin 2011. II. évfolyam 2. számában megtudtam egy tesztből, hogy én egyáltalán nem vagyok függő, és óriási szerencsém van emiatt. Én ezt mondjuk a legkevésbé a szerencsének tulajdonítom. Inkább tudatosság, odafigyelés. Ha valakinek már irányíthatatlanná válik az internetfüggősége, játékfüggősége, akkor persze már nehezebb változtatni, és érdemes bevonni egy szakembert, barátokat, családot is. Ami a legkönnyebb megoldás, az azért mégis a megelőzés. Nagyon fontos szerepe van a szülőknek ebben.
Ma már a gyerekek az óvodában megtanulnak animációt küldeni msn-en, vagy interneten játszani, és kisiskolás korukra a facebook profiljuk is felépíthető. A bejegyzésem elején írtam, hogy én is úgy gondolom, hogy a facebook, az internet hasznos tud lenni, így nem az eltiltást tartom jó ötletnek. Főképp, hogy ezzel nagyon kilógna az iskolai közegből, -ami nem mindig baj. Inkább csak annyit gondolok fontosnak, hogy meg kell tanítani őket kikapcsolni a gépet, személyes találkozásokat, valódi kapcsolatokat kezdeményezni. Korlátokat szabni a számítógépnek, internetnek. Így azért azt gondolom, meg lehet találni az egyensúlyt a valóság és a cyber világ között.
A szülőség mellett, vagy a szülőségre várva gyakran jelennek meg párkapcsolati problémák, szexuális élettel kapcsolatos nehézségek. Ha ebben a témában keresnek segítséget, ezen az oldalon elindulhatnak.
Az utóbbi hónapokban többször is összefutottam a mesével, mint olyan. Először is rám jött, hogy meséket szeretnék olvasni. Azt hiszem fontos része lett az életemnek, hogy meséket gyűjtök, meséket olvasok. Persze még rengeteg dolog áll előttem. Az biztos, hogy derült égből villámcsapásként jött az érzés, hogy szükségem van mesékre. Először a klasszikus műmesék (Grimm, Andersen), majd keleti mesék, buddhista mesék, aztán mostanában kezdem keresni az igazi, számunkra legépítőbbet: a magyar népmeséket. Ami ennél is fontosabb számomra, az a Biblia történetei, de azt meg nem sorolnám a mesék kategóriájába.
Az első dolog, amivel szembesültem, hogy milyen nehéz igazi meséket venni. Ha bemennek egy könyvesboltba, a gyerekeknek szóló részleg tele van, gyönyörűen díszítve, berendezve, színes könyvekkel. Ám ha kicsit is belelapoznak, észrevehetik, hogy nem minden könyv igényes. Sőt! Nyelvtani, stilisztikai hibák, és persze lerövidített mesék. Arra bátorítom Önöket, hogy szenteljenek a meseválasztásra időt. A mese akkor épít, gyógyít, ha igazi meséről beszélünk. A legjobb, ha fejből, együtt mesélve:).
De miért is olyan jó a mese?
Bruno Buttelheim könyvében (A mese bűvölete, Corvina, 1985. 2004.) is olvashatjuk, hogy a mesékben a tehetséges, az átlagos és a sérült gyerekek is megtanulhatják, felismerhetik az univerzális értékeket, szerepeket. Jung fogalmával élve megtapasztalhatnak olyan archetípusokat, amik mindannyiunkban ott vannak tudattalanul (anya, apa, boszorkány, sárkány, mostoha, stb.), s valamiért ugyanazt jelenti mindannyiunknak. Ezek persze nem tudatos tartalmak, így fontos, hogy amit megélünk a mesében, nem kell tudatosítanunk, főképp gyerekeknél nem! Pont attól van meg a varázsa, hogy nem tudjuk miért, de működik. Nem tudjuk miért, de gyógyít az a mese, amit a gyerek/felnőtt magának választ. És itt jön be a képbe a terápia. Nem feltétlenül csak gyerekek, hanem felnőttek esetében is nagyon működik, hogy egy mesén keresztül gyógyuljon meg valaki. Elsődlegesen itt sem a tudatosítás a cél, hanem a szimbólumok talaján, a mesében történik meg a megoldás. Aztán később tud tudatosulni is, a maga tempójában, de ez természetesen csak felnőtteknél.
A mesék "használatával" kapcsolatban azt hiszem nem kell bemutatnom Boldizsár Ildikót, aki a "Metamorphoses Meseterápiás Módszer" alkalmazását bevezette. Nem kell megijedni a szótól, arra épül a terápia, hogy a kiválasztott mesében egy adott szereplőt, helyszínt kiválasztva tulajdonképpen azonosul a személy -legyen akár gyerek, akár felnőtt-, s így megtudhatják a szakemberek, hogy milyen problémával küzd, mi nehezíti az életét. Ezután jöhet a változtatás, vagyis "elindulni világot látni", vagy "megküzdeni a sárkányunkkal", "megtalálni a táltos paripát", "együttműködni a segítőnkkel", stb. Láthatják, hogy a módszerben elsődleges a belehelyezkedés, szimbolikus talajon való munka.Mégis közben nagyon fontos dolgokat tud elsajátítani a változásra vágyó személy: univerzális értékrended, életvezetési mintákat, férfi és női energiák működését, szerepeket. Így lesz érettebb, kiegyensúlyozottabb emberré a "mese főszereplője", legyőzve a kapcsolódási zavarokat, pszichés gátakat.
A Nők Lapja Psziché magazinjában (2010.I. évfolyam, 4. szám) olvastam egy cikket a meseterápiáról, amit Budapesten egy gyermekklinikán használnak daganatos gyerekek pszichés megsegítésére. Boldizsár Ildikó nagyon is hitelesnek (és szimpatikusnak!) tűnt ebből a cikkből, aki elmesélte, hogy a mesék világában élt, sokat kutatta őket, de gyógyító hatásukra akkor jött rá, mikor saját gyermeke súlyos betegségén a kórház, orvosi ellátás nem segített, ám a rendszeres mesélés hatására mára egy egészséges felnőtt lett. Így kezdte el ő és kis csapata használni más gyerekeknél is a mesét, hogy a betegséget, nehéz élethelyzetet ne kimondva, hanem közvetve, a mese talaján tudják megfogalmazni a gyerekek. Így az első állapotfelmérés után jöhet a gyógyulás, a szorongás oldása, az én-erő növelése. Természetesen az orvosi ellátás mellett.
Akit bővebben érdekel a téma, ajánlom figyelmébe Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvét (Magvető, 2010.), amit karácsonyi ajándékként én is olvastam. Könnyen olvasható, élvezetes, emellett egy nagyon is hiteles hölgyet ismerhetünk meg a sorokon keresztül. Amellett, hogy szülőknek, érdeklődőknek, meseszeretőknek szól, szakmailag is teljesen megállja a helyét. Sok jó terápiás ötletet lehet belőle meríteni, mégha nem is teljes meseterápiát használ az ember.
Könyvében részletesen megtudhatjuk, hogyan is épül fel a meseterápia. Láthatjuk, hogy a meséknek mennyi feladata van, mint a modellfunkció, a közvetítő funkció, tükörfunkció, raktár-hatás, hagyományközvetítés, transzkulturális közvetítés, regresszív funkció, ellen-minta funkció, állapotváltozás funkció ("Hogyan dolgozunk a mesékkel?-A képzelet és a fantázia" fejezet). Emellett a mese felépítését is megismerhetjük, sok esettel, saját élménnyel.
Remélem sikerült legalább egy kicsit átadnom abból, hogy milyen élvezetesek, érdekesek és gyógyítóak a mesék. Keressék meg, hogy melyik mese áll Önökhöz a legközelebb, és talán valamit elindíthat, ha közelebbről is megvizsgálják. Az olvasmányokhoz pedig nagyon jó szórakozást kívánok!
Az utóbbi hetekben én is sok időt töltöttem az interneten, különböző oldalakat böngészve, hátha találok egy családot, aki bébiszittert keres. Nem volt nehéz rájönni, hogy nem is olyan egyszerű feladat ez, egyik irányból sem. Nekem is vannak elképzeléseim, hogy milyen család lenne az "ideális", ahol közös értékeket vallva a család részévé válhatnék. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyire más úgy egy család életében részt venni, hogy nem "csak egy bébiszitter" vagy, hanem szinte családtag. Nyolc évig vigyáztam egy testvérpárra, akik szinte a kezem alatt nőttek fel. A három éves kislány most felső tagozatba megy, míg az iskolakezdő hatévesem nagy-gimnazista lesz...és azt kell hogy mondjam, megadatott nekem, hogy ne csak a felügyeletükben, hanem a nevelésükben is részt vegyek kicsit. Persze nem szeretném véletlenül sem azt sugallni, hogy a szülői funkciókat átvettem, inkább csak azt, hogy ahol tudtam, pozitívan szerettem volna rájuk hatni.
Most már tudom, hogy milyen, mikor egy jó családhoz kerül egy bébiszitter. De úgy gondolom, hogy nagyon nagy feladat egy családnak, hogy megtalálja a neki megfelelő gyerekfelügyelőt. Ahhoz, hogy ez ilyen jól működjön, mint az én esetemben, a csillagok állásán és a jó szerencsén kívül elővigyázatos, figyelmes választásra van szükség. A napokban olvastam egy blogot ebben a témában, és Bojti Andrea hasonlókat emlegetett (http://gyermekpszichologus.blog.hu/2011/03/26/nehany_praktikus_tudnivalo_a_bebiszitter_kivalasztasahoz#more2773648). Bejegyzésében inkább a technikai részletekre tér ki (hogyan kell hirdetni, hogyan találkozzunk a jelölttel, stb.). Valóban az egyik legfontosabb tényező, hogy a jelölt szimpatikus-e számukra, és el tudják-e képzelni a családjukban, az ott jelen levő értékekben, rendszerben. De szerintem ami még ennél is fontosabb, hogy a gyerekkel hogy jön ki. Lehet, hogy közhelynek tűnhet, de a gyerekek megérzik, hogy kivel tudnak, kivel akarnak együtt lenni. Így ha a kezdeti félénkségen, elutasításon túl jut a jelölt, mint valami próbatételen, a gyerekek arcán megjelenő mosoly, és az ismeretlenre való nyitottság eldöntheti a kérdést, hogy alkalmas-e a feladatra.
Gyors áttekintésképp:
1. Kell egy jó hirdetés (mit is várunk a jelölttől)
2. Nyílt beszélgetés az értékekről, nevelési elvárások
3. Több jelölt személyes megismerése (ha van rá lehetőség)
4. Anyai/apai megérzések (szimpátia)
5. A gyerek hozzáállása
6. Együttműködés a bébiszitterrel a közös cél érdekében.
http://www.budapestedu.hu/gyermekvedelem/intezmenyek/nevelesi_tanacsadok
Ezen az oldalon meg tudják keresni minden kerület nevelési tanácsadóját. Ha gyermeküknek tanulási nehézsége van, nehezen ül meg a padban, nehezen figyel, beilleszkedése nehezített, vagy bármilyen egyéb tünete van, itt kaphatnak ingyenes ellátást (diagnosztika, majd pszichés ellátás, fejlesztés). A lakhely szerinti, vagy az iskolájuk szerinti helyi nevelési tanácsadót keressék!
Ezen az oldalon értékes információkat kaphatnak. Szülőknek szóló közösségi portál. Internetes magazin cikkei, használt gyerekholmik, szakértők (köztük én is) válaszolnak a feltett kérdésekre.
http://csengebaba.wordpress.com/
Itt olvashatnak arról, hogy egy kedves barátnőm milyen tapasztalatokat gyűjtött 24. hétre, 730 grammal született kislányával. A koraszülött osztály, a bizakodás és néha kétségbeesés élménye mellett a mostani hétköznapokat is tudják követni. Remélem ezzel segítséget kapnak azok a szülők, akik szintén kis születési súlyú babákkal vannak otthon.
ez az örömforrás a felnõtt korban is meg tud maradni, mint például zsugoriság, kapzsiság, vagy túlzott rendmánia illetve rendetlenség képében, amennyiben nem megfelelõen zárul ez az idõszak. Erickson kicsit tovább vitte a gondolatot, és szerinte a produktum, az alkotás van a fõ központban, így a gyerek ebben az idõszakban képes az autonómiát megélni, ellenkezõ esetben negatív érzések, mint kétségbeesés jelenik meg hosszú távon. Azt is megfigyelhetjük ebben a korszakban, hogy a gyerekek ambivalensen, vagyis szélsõségesen változóan viszonyulnak anyukájukhoz. Mahler ezt a szakaszt az újraközeledésnek nevezte el, ugyanis a gyerekek itt kezdik el megélni az autonómiájukat is, és dacolnak az egyedül cselekvéshez, de eközben szoronganak is, mert megélik, hogy kicsik, az anyukától különálló személyek, és szükségük van az anyukára (szülõre) az élethez. Így egyik részrõl nem engedik, hogy helyette csináljanak meg bármit, más részrõl viszont igénylik, hogy az anyuka/apuka/gondozó a rendelkezésükre álljon.Üdvözlök mindenkit a blogomon!
Remélem hasznos tapasztalatokat tudunk cserélni gyerekneveléssel, gyerekpszichológiai nehézségekkel, családi-, egyéni változásokkal, és akár bennünket ért örömökkel, fejlődéssel kapcsolatosan.
Úgy gondolom, hogy fontosak a saját tapasztalatok, azok hatnak ránk a legmélyebben. De mégsem teljesen igaz, hogy "csak a saját hibájából tanul az ember". Legalábbis ebben reménykedem. Így ha megosztom tapasztalataimat, és Önök is így tesznek, talán könnyebbé válik a gyereknevelés, a krízis, a változás. De legalábbis nem egyedül haladunk az élet útjain.
Miért gyermekmosoly? Mert remélem, hogy együtt megvalósíthatjuk, hogy minél több gyerek mosolyoghasson. Rájöhetünk, hogy mi kell hozzá, és hogyan lehet előidézni. Hiszen nincs annál jobb élmény, mikor egy gyereket mosolyogni, nevetni látunk, tudva, hogy bármi is történik, van egy belső erő, támasz, ami kiegyensúlyozottá teszi őt.
